A jelző alapvetően arra utal, hogy az adott étel vagy ital kevesebb kalóriát tartalmaz, nincs (illetve csak nagyon kevés) benne a cukor és zsiradék, és általában édes ízű. Fogyasztása tehát elvileg előnyös is lehetne, ha… természetes anyag lenne a light tulajdonságért felelős adalék.
A light szóhoz általában pozitív asszociációk társulnak, hiszen könnyebben veszi meg a vásárló a pozitív kicsengésű, “könnyed” terméket, mivel az nem tartalmaz hízásra hajlamosító összetevőt, és az édes ízről sem kell lemondania. Ezeket az “előnyöket” azonban más módon kell megfizetnünk, ha nem vagyunk óvatosak: először a termék árában, később pedig a várható következmények révén, például a testsúly lassú gyarapodásával.
A “light” termék fogyasztását éhségérzet követi
Édes étel fogyasztásakor szervezetünk fel van készülve arra, hogy az édes íz után általában energiát is kap, hiszen az évek során ezek – általában – együtt jártak étkezésünkben. A szervezet megindítja az inzulin termelését, amely az egyetlen vércukorszintet csökkentő hormonunk. A várt energia azonban nem érkezik meg, a vércukorszint viszont a termelt inzulin következtében valamelyest csökken, így nem sokkal a light termék fogyasztása után éhségérzet alakul ki. Sokszor az összefüggés fel sem tűnik, hiszen időbeli eltolódás van a két esemény között. Elkezdődik tehát a “csak bekapok valamit”, vagy rosszabb esetben a nassolás nehezen véget érő folyamata. Ráadásul nassoláskor vagy az éhségérzet miatti “tűzoltáskor” már nem a light a fő szempont, hanem az éhség mielőbbi csillapítása.
A light italokat fogyasztók hamarabb és intenzívebben lesznek éhesebbek: a szénsavas üdítő gyorsabban szívódik fel, a beinduló inzulin-elválasztás vércukorcsökkenést és éhségérzetet indít el, amelyet kalória-bevitel követ. Amit tehát megspórolunk a light fogyasztása révén, azt bőven megfizetjük egyéb, az éhséget csökkentő többletfogyasztás formájában. Jól tudják ezt a kitalálók, mi pedig fizetünk a karcsúságért is és a többlet élelmiszerért is. Előrehaladottabb esetben pedig a fogyókúra árát is meg kell fizetnünk. Ezek alapján ki-ki döntse el, hogy valójában mennyibe kerül neki következményeit tekintve a light könnyedsége. Ismert adat az is, hogy például az USA-ban a kalóriaszegény készítmények bevezetésével párhuzamosan a lakosság testsúlya nem csökkent, hanem nőtt. Vagyis a kalóriaszegény light termékek terjedésével az elhízás problémája nem oldódott meg, sőt…
Pszichés, lélektani hatása is van az ilyen élelmiszerek fogyasztásának. A fogyasztó úgy érezheti ilyenkor, hogy ő megtette azt, amit meg kellett tennie a súly megtartása vagy az egészsége érdekében, így más módon büntetlenebbül vihet be kalóriát. Elaltatva lelkiismeretét és személyes felelősségérzetét, könnyebben fogyaszt olyan terméket, amely valóban több kalóriát tartalmaz a kelleténél.
Mesterséges adalékanyagok
A fogyasztott termék édes ízét pótló anyag általában szintetikusan előállított vegyület, hiszen az ilyen anyagokkal jóval kevesebb gondja van az előállítónak, mint az esetleg gyorsabban romló vagy instabil természetes formával (például: szorbit, xilit, stevia, articsóka, édesgyökér-kivonat). A szóba jövő mesterséges édesítőszerek száma igen nagy. Közös bennük, hogy a természetben ilyen formában nem fordulnak elő.
A mesterséges anyag épp azt jelenti a szervezetnek, amit számunkra a műnövény vagy a műtáplálék. Formájában hasonló, még sincs semmi köze az eredetihez, a természeteshez. A szervezet számára nem hasznosítható, sőt inkább teher, amelytől szabadulni igyekszik, lebontja és ekkor valamilyen anyagcseretermék keletkezik (az aszpartámból vagyis az L-aszparagil-L-fenilalanin-metilészterből például aszparaginsav, fenilalanin és metanol), vagy a szervezetben lerakódik, és csak lassan ürül ki.
A metanol (metil-alkohol) például igen káros a szervezet számára, és hatása hosszabb távon, rendszeresen fogyasztva kiszámíthatatlan (idegi működészavarok, látáskárosodás stb.). Arról pedig alig tudunk valamit, hogy az aszpartám átjutva a vér-agy gáton milyen hatásokat fejt ki, illetve a keletkező bomlástermékek milyen kölcsönhatásba lépnek más ételekben lévő anyagokkal. A vizsgálatok is csak “átlagos” napi fogyasztás esetén állítják, hogy “egészségre nem ártalmas” (a felelősséget ezért ki vállalja?), de a naponta nagyobb mennyiséget fogyasztókra ez már nem érvényes.
A fogyáshoz valóban szükséges az alacsonyabb zsírtartalom? A teljes cikket az 50 felett blogon találod!
