Az aszalás a kezdeti időkben szinte teljesen a napfény segítségével történt, csak később alkották meg a tüzeléses aszalókat.
Az alábbiakban az aszalás otthon is elkészíthető gépezetével, a napkollektoros gyümölcsaszalóval és használatával szeretném megismertetni az érdeklődőket. Megépítéséhez nem kell más, csak egy darab fémlemez feketére festve, egy kicsivel nagyobb üveg- vagy átlátszó műanyaglap (polikarbonát), néhány deszka és csavarok, esetleg szegek. Ez a kollektoros gyümölcsaszaló hozzávetőleg egy család számára szükséges aszalványt képes előállítani a kertben növekvő terményekből folyamatosan, mindig az éppen érőket aszalva.
Nagyon olcsó szerkezet, és mindenki elkészítheti, akár otthon, a szoba sarkában is. A kollektor egyszerű fakeretes készülék, melyben a fény hővé alakítását egy fekete matt festékkel vékonyan lefestett fémlemez végzi. A fémlemez két oldalát a keret belsejéhez rögzítjük, illetve a középső részét egyszerű fa alátétekkel merevítjük. Az aszalókeret (cserény) kialakításának legegyszerűbb módja a kettős fakeret közé szorított tüllháló, vagy szúnyogháló alkalmazása; viszonylag olcsó és könnyen kezelhető.
A terményeket a keretekbe mindenkor csak egy rétegben szabad rakni, mert ha fölhalmoznánk, az aszalás egyenlőtlenül menne végbe. A nyers termény aszalás közben megfülledhet, sőt erjedésnek is indulhat, ennek folytán az aszalvány savanyú ízű lenne. Amint a termény, akár a gyümölcs, akár pedig a zöldség megaszalódik, azonnal ki kell venni az aszalóból, mert ha tovább bent marad, akkor a kelleténél erősebben aszalódik meg, ami nemcsak az eredményt, hanem a minőséget is hátrányosan befolyásolja. Általában véve semmiféle aszalványt nem szabad hagyni az aszalóban kihűlni, mert ezáltal színét és fényét elveszíti, és külseje nem lesz eléggé mutatós.
Hogyan lehet elkészíteni? Tudd meg a Zacc blogról!
