Felfedezése
A riboflavint 1879-ben fedezték fel, de igazán az 1930-as években jöttek rá arra, milyen jelentős vitaminról is van szó. Először tejsavóból izolálták, színe (zöldessárga) miatt pedig flavinnak nevezték el. 1935-ben Richard Kuhn állította először elő laboratóriumi körülmények között, aki ezért 1938-ban kémiai Nobel-díjat kapott. A díj átvételét az akkori vezetés megtiltotta, ezért azt csak a II. világháború után kaphatta meg. A riboflavin végleges nevét egy svájci tudós (Paul Karrer) előtti tisztelgés alakította ki. A vele kapcsolatos kísérletek a mai napig folytatódnak, kihangsúlyozva ezzel ennek a vitaminnak a fontosságát.
Miben találhatjuk?
Tej, joghurt, sajt, élesztő, leveles zöldségek, marhahús, hal, gomba, avokádó, máj, tojás, vese, hüvelyesek.
Mire való?
Az egyik legfontosabb vitaminunk, amely hatással van
– az anyagcsere-folyamatokra,
– a pajzsmirigyhormon termelésére,
– a vas beépítésére,
– a zsír- és szénhidrátlebontásra,
– a látásra, a szem zavartalan működésére,
– a növekedésre,
– a méreganyagok távozására a szervezetből,
– a haj, köröm, bőr egészségére (rosacea, pattanások),
– a műtét utáni szövetek helyreállítására,
– a migrénes rohamok erejére és gyakoriságára,
– az agyműködésre,
– az idegrendszeri eredetű betegségek enyhítésére (epilepszia, szklerózis multiplex, Alzheimer-kór, szorongás).
Vajon mi okozza a hiányát, és mi a túladagolását? Tudd meg a Fűben-fában egészség blogról!
