Vágjunk a közepébe: nassolás. Rettegett szó ez minden nő számára, de tegyük a kezünket a szívünkre: nem fordult még elő?
A választ nem nagyon kell kutatni, hiszen ismerjük jól, mennyire rabjává lehet válni. A nassolás során elfogyasztott mennyiségek ijesztő nagyságrendet tudnak ölteni, és valahogy mégis hiányzik a jóllakottság érzése.
Az a baj, hogy nincs kontrollja. Vagyis nincs vizuálisan megjelenített mennyiségtudatunk, amikor nassolunk. Csak úgy elcsipegetünk egy keveset ebből a nasiból, most vágunk egy szelet kenyeret és egy pohár tejjel leöblítjük, csak egy falatkát eszünk a kolbászból, na most egy almát, aztán egy kicsit a müzliből, és nem ártana megkóstolni a mézet, ha már úgyis müzlit eszünk, apropó, van itt egy kis keksz… és soha nem lesz vége.
Ha mindazt a sok-sok ételt, azt a sok-sok “épp csak egy kicsikét” falatot összeraknánk egy tálcára, és letennénk az asztalra, hogy itt a vacsora, azt hiszem, mind elszörnyednénk magunkon. Szinte hihetetlen, hogy milyen mennyiséget vagyunk képesek így elnassolgatni. És mégsem érezzük a súlyát, mert apránként történik.
Mire érdemes még figyelni? Tudd meg az Illa blogról!
