Most azt nem keverném ide, hogy sokszor túllőnek a fiatal lányok a célon, és úgy mennek suliba, mintha bálba mennének, és még finoman fogalmaztam. A lényeg az, hogy nem kell egy másik bolygóra menni egy kis iskolai alázásért. És itt nem az egymás szívatására gondolok, hanem az intézményesített változatra. A klasszikus, tanár általi megszégyenítés terepe sokszor a tornaóra. Persze, akad más tanórán is, de sajnos a leggyengébb pontunk az, amikor a testünket visszük vásárra.
Emlékszem, nem tudtam eldönteni, hogy annak drukkoljak, hogy nőjön a mellem, vagy annak, hogy inkább ne, mert amikor tornadresszben kellett futkározni az iskola körül, nemcsak az osztálytársak, hanem a fél falu szeme láttára, az szörnyen ciki tudott lenni. Vagy amikor az empátiájáról nem túl híres tesitanár nem engedte, hogy legalább akkor húzzunk biciklis gatyát, amikor “megvan”. És az a kín, amit azzal töltöttünk, hogy próbáltuk takargatni a ki-kivillanó “több kilós” betétet.
Vagy a tornasor maga – fel nem foghatom, hogy mi értelme magasság szerint sorba állítani a gyerekeket. Minek? Minden évben drukkoltam, hogy most legalább majd ne az utolsó legyek. Amikor sikerült 5 miliméterrel magasabbra nőnöm, mint Rita, akivel nyolc éven át örök harcban álltunk az utolsó előtti helyért, hát az maga volt a boldogság. Persze senkinek nem jutott eszébe, hogy megfordítsa a tornasort. Miért ne állhatna a legkisebb előre?
És ne legyenek illúzióink, mert teljesen ugyanez megy az iskolákban ma is, persze nem mindegyikben, egyáltalán nem mondom azt. De létezik még most is szégyenfal sok helyen, ahova kirakják a nevét annak a gyereknek, aki nem vitte el az egyik tankönyvét – úristen, mekkora bűn! És ma is létezik tesitanár, aki konkrétan szívatja a rábízott tanítványokat.
Visszatérve a rövid szoknya miatti egész napos “csúnya ruhában járatásra”, miért nem lehetett normálisan beszélni a 15 éves lánnyal, valami olyasmit, hogy az iskola szabályzata szerint ez nagyon rövid szoknya, figyelj arra, hogy legközelebb ne gyere ilyenben, és most nyugodtan menj haza, és vegyél fel egy másik ruhát, ha megoldható. Nem megalázni kéne, hanem emberszámba venni a diákokat. És persze, tudom, hogy a tanároknak is van elég baja, de egy orvos se döfhet kést a páciense szívébe, mert éppen kiégett, vagy elege van.
Szóval csak így a tanév eleje miatt is, tök szuper lenne, ha a hátborzongató tankönyvek mellett jutna idő a gyerekek lelkére is. Naiv vagyok?
