Most, hogy két hét alatt az összes serkét és tetvet leirtottam a gyerekeim fejéről, bizton állíthatom, ennél sunyibb kártevő nincsen. Először is egy szőke gyerek fején már megtalálni is nagy kihívás a kis vérszívók petéit, nemhogy egyesével lehuzigálni. Szinte megdermedtem, amikor kapcsoltam, hogy a vakaródzás a tetvesség egyik jele, és rögtön be is bizonyosodott, hogy valóban.
Elmentem a gyógyszertárba, és kifaggattam a patikust, mit vegyek, hogyan használjam. Aki csak szelíden mosolygott, hogy ugyan már, ez nem olyan nehéz, minden évben a szeptemberrel elkezdődik a tetűszezon, csoda, hogy eddig megúsztuk.
De a valódi hacacáré csak ezután jött. Hazugság, hogy nincsenek előítéleteink a tetvességgel szemben: az óvónő, amikor közöltem, hogy a lányomon serkék vannak, egy nagyobb lépést ugrott hátra, majd a beszélgetésünk alatt is végig vakaródzott, undorát kedves mosolya sem leplezte.
Kisebb közvélemény-kutatást tartottam a környezetemben erről a gusztustalan állatról, és két dolog derült ki: 1. szinte mindenki átesett már rajta, 2. nagyon nehéz kiirtani.
Hát nekem nagyjából két hét áldozatos munkájával sikerült, így:
- Speciális samponnal mostam, előtte-utána bogarásztam a szőke tincsek között. A rekord két és fél óra volt, amit egyetlen fej nézegetésével töltöttem.
- Egyesével lehuzigáltam a serkéket (már a neve is szörnyű) egy tálcára, hogy lássam, tényleg ott vannak. A tálcát a kisebbik lányom kétszer leverte, így nem tudtam megszámolni, hány darabot szedtem ki belőle.
- Hajmosások után ecetes vízzel öblögettem le a fejüket: ez a nép módszer állítólag segít a serkék kötőanyagát oldani, amivel úgy tapadnak a hajhoz, mintha pillanatragasztóval tették volna oda. Szép fényes lett a hajuk, de őszintén szólva sokat nem ért.
- Hajsütővassal pörköltem oda a kis szemétládáknak, mert állítólag a meleget utálják. Utána tényleg könnyebben jöttek le.
- Egy hét után újra megvizsgáltam őket, és még mindig találtam! Nem tetűt, de serkét igen. Az egy hét viszont jó volt arra, hogy a vakaródzás is megszűnt. Az egészet kezdtük elölről, újra kimostam az ágyneműket, a törölközőket, a sapkát. A fésűt kidobtam, a hajgumikat kimostam. És meglett az eredménye: tegnap végre megkaptuk a papírt a védőnőtől, hogy mindenki tetű- és serkementes, közösségbe mehet.
Ja, és aranyáron vettem tetűriasztót, amivel a kezelés után egy hétig fújkálhatom a fejüket, nehogy visszafertőződjenek. Hát ennyi meló után mondjuk ez a minimum.
