A gyenge pont – muszáj valamit sportolni. Ifjúkoromban karatéztam (taek-won-do) és kosárlabdáztam, később egy időben futottam, callaneticsre, majd pilatesre jártam, és a spinning mellett is elköteleztem magam egy ideig.
De valahogy mindig visszatértem a kis komfortzónámba: az én kedvencem ugyanis az ágyban olvasás. Legfeljebb filmnézés. Ezt szeretem szabadidőmben csinálni. Egy konkrét cél érdekében rengeteget tudok tenni, és a sikerélmény motivál is, de amikor elérem a célt – vagy legalábbis a közelébe kerülök, elengedem magam. Ellustulok, elfekszem. És újra elkezdeni bitang nehéz. Egyre nehezebb.
Nos, jelen életmódváltásom egyik sarkalatos pontja a testmozgás formájának meghatározása. Először úgy gondoltam, intenzívebben sétáltatom a kutyát.
De az a helyzet, hogy fáj a talpam. Állómunkát végzek, és begyulladt a talpamon valami ideg vagy mi, nagyon fáj már vagy egy hónapja. Kezelgetem, kenegetem, néha jobb, aztán újra rossz lesz. A lényeg, hogy nem megy nekem ez a gyaloglástéma…
Olvass tovább az Egy kövér nő blogon!
