Szeretnél egy ingyen sminket? Neeeeem!!!!

Hát, igen, ha bemegyek egy bevásárlóközpontba, ami ritkán van, kicsit félek. Bár a frusztrált szorongás jobban leírja a helyzetet. Próbálok észrevétlenül besurranni, menni a dolgomra, de már előre rettegek, hogy jönnek, leszólítanak, és sorba mondhatom a nemeket.

Mert nem akarok:

• ingyen sminket
• holt-tengeri sós szappanokat szagolgatni
• nem akarok hitelkártyát vagy egyéb kölcsönt
• nem akarok nyereményjátékon részt venni

Tényleg mindenkit irigylek, aki könnyed eleganciával tud nemet mondani, és elküldeni a mindenféle szolgáltatást és terméket áruló embert. Én is nemet mondok, de belül nagyon rossz. Tegnap vettem észre magamon, hogy stratégiákat gyártok, kerülőutakat keresek, hogy megelőzzem a leszólítást. Van, olyan pláza, ahol inkább másik bejáratot választok, mert tudom, hogy ott állnak a főbejáratnál, és éppen századszorra kérdeznek meg engem és nyilván mindenkit, aki arra jár, hogy akar-e ingyen sminket. Egy másik helyen inkább átvágok a kajáldás részen a másik oldalra, és teszek egy felesleges félkört, hogy kikerüljem a szappanszagolgatást.

Nyilván bennem van az is, hogy a leszólító emberek a munkájukat végzik éppen, és biztos egy csomóan beszólnak, meg elutasítják, és akkor meg sajnálom őket. Az egyik kolléganőm szégyenkezve bevallotta, hogy egyszer egy esküvő előtt be akart ugrani egy ingyen sminkre, hogy legalább most az egyszer az életben ne rettegjen az ingyen sminkes lányoktól, és éljen lehetőséggel. Pont nem voltak ott.

Persze bemenni sem kötelező, ugyanakkor meg, aki soha nem tud nemet mondani, annak jó gyakorlóterep lehet. Csak járkál körbe-körbe, és sorra mondhatja a nemeket…