Ezzel Párizs egy hivatalosan soha nem beismert problémával szembesítette a divatvilágot, s annak követőit, egy határozott “nem” szócska kíséretében a világ figyelmét arra irányította, ami már régtől fogva ismeretes. A divatvilág sugallta szépségideál a nőket hátrányosan befolyásolja önértékelésükben, és jó néhány nőt arra ösztökél, hogy éheztesse magát a vágyott küllemért. Amíg a modellek szakmájukból kifolyólag szerződést írnak alá, hogy úgy nézzenek ki, ahogy a foglalkoztató divatmárka (mint munkáltató) megköveteli, cserébe pedig komoly pénzösszegeket kapnak. A hétköznapi nők, akik nincsenek tisztában saját adottságaikkal, az ő példájukat követik tévesen, ezzel komoly testi és lelki problémákat okozva maguknak.
No persze a két dolgot nem szerencsés összemosni. A modell hivatás munka. Talán könnyebbnek tűnik, mint más munkák, de a valóságban egyáltalán nem az. A modellek rendszerint elmondják a különböző interjúkban, hogy éppen melyik speciális életmódprogramot követik (amit a munkáltatójuk által foglalkoztatott életmódspecialista állított nekik össze), s mellé azt is elmesélik, hogy a speciális étkek és a torna követése a munkájuk része. Nem mindig egyszerű lemondásokkal élni, s egy-egy kifutó munka előtt nem enni, nem inni, hogy testükön a ruha úgy nézzen ki, mint ahogy azt az adott divatház tervezője megálmodta, ez fizikailag megterhelő feladat. Mégis sokan úgy tekintenek ezekre a modellekre, mintha példaképek lennének…
Folytatás a Mystique blogon!
