2015. Május 14.

Verset, szerződést és naplót is írtak már zsebkendőre

Van az úgy, hogy épp akkor nincs nálunk papír, amikor világmegváltó ötleteink támadnak. Jobb híján arra írunk ilyenkor, ami a kezünk ügyébe akad: szalvétára, abroszra, söralátétre vagy papír zsebkendőre. Voltak, akik kifejezetten szerettek ilyen felületre alkotni, például Kosztolányiról járja az a legenda, hogy a Centrál kávéházból rendszeresen szalvétán küldte át épp aktuális versét a szerkesztőségbe, de Dankó Pista is szívesen használta muzsikájának lejegyzésére ezt a módszert. A zsebkendő és a szalvéta sokszor tett már jó szolgálatot a történelem során olyan helyzetben, amikor muszáj volt írni, de nem volt mire.

nlc

A zsebkendőre írt kínai puska

Meglehetősen prózai okokból “íródott” ez a legalább 115 éves (egyes feltételezések szerint 165 éves) zsebkendő, aminek gazdája a késői Qing dinasztia uralkodása alatt élt. Az apró, kínai írásjelekkel sűrűn teleírt darab nem romantikus üzenetet hordoz, még csak nem is halhatatlan művészeti alkotást vettetek rá, hanem a Beszélgetések és Mondások (Lun-jü) című könyv bölcseleteit – egy iskolai vizsgára. Igen, ez egy klasszikus puska, amiből a diák a saját hiányos tudását próbálta kipótolni a számonkérés alatt. A mű egyébként a Konfucius mester (a nagy hatású ókori, kínai filozófus első tanítványaival való beszélgetéseit tartalmazza az Kr.e. 4. századból.

Brit hadifogolynapló

A második világháborúban japán hadifogságba esett brit katonák készítették maguknak ezt a zsebkendőre írt naplót, amely nem csupán mindennapjaik krónikáját tartalmazta, hanem egyfajta bulvár, szórakoztató napilapként is működött: viccek, versek, ábrák és rövid szöveges történetek jelentek meg rajta, amiket a brit katonák japán fogva tartóik orra előtt olvasgattak Jáva szigetén 1942 és 1945 között. Hogy pontosabbak legyünk, nem a japánok, hanem szó szerint a saját orruk előtt… A magazint Ronald Williams hadnagy “szerkesztette” először papírra, majd miután ebből kifogyott, a keze ügyébe eső zsebkendőre folytatta a művet.

NOW

A hölgy a képen Betty Friedan, az 1960-as években indult amerikai polgárjogi mozgalmak vezető alakja. Harcának fő célkitűzése volt a nők egyenjogúságának megerősítése és biztosítása a jog eszközei által. Az 1963-ban megjelent The Feminine Mystique című könyve a feminista irodalom egyik mérföldkövének számít.1966-ban társaival megalapította a Nemzeti Szervezet a Nőkért (National Organization for Women (NOW) nevű nőjogi mozgalmat, mégpedig így:
“1966-ban, a Nők Helyzetével Foglalkozó Állami Küldöttségek III. Nemzeti Konferenciáján az esemény szervezői nem tettek lehetővé semmilyen olyan lépést, amely arra irányult volna, hogy a nőkkel szemben fennálló diszkriminációt eltöröljék, így azok a nők, akik a konferencián részt vettek, úgy döntöttek, hogy saját maguk alakítanak jogvédő szervezetet. A konferencia helyszínén az ebédlőben egy nagy asztal köré gyűltek ezért, és a szerveződés elő lépéseként a létrehozandó szervezet alapjába fejenként öt dollárt tettek, majd Betty Friedan a keze ügyébe eső papír zsebkendőre ezt a betűszót írta: NOW (MOST). Ezzel a National Organization for Woman (Nemzeti Szervezet a Nőkért) megalapíttatott. Első gyűlésüket Betty Friedan hotelszobájában tartották 28 nő részvételével. (Patricia Lane: a Nők története Amerikában)

Messi szerződése

Még azok is tudják, kicsoda Lionel Messi, akik a futballért nincsenek különösebben oda. Ő az évszázad egyik zsenije, az egyik legértékesebb, legpazarabb futballista a sportág történelmében. 13 évesen azonban szülőhazájában, Argentínában egy fabatkát sem adtak volna a karrierjéért, mert növekedésihormon-betegsége miatt fizikailag alkalmatlan volt a játékra, bár technikája már akkor is briliáns volt. Szülei ezért Spanyolországba vitték, mert a Barcelona csapata érdeklődött a srác után. Az ifjú futballista leigazolását a híres játékos menedzser, Josep Maria Minguella hozta tető alá a következőképpen “…rövid időn belül létre is jött a próbajáték, ahol Messi lenyűgöző volt, mindenkit azonnal magával ragadott, Rexach (a Barcelona technikai igazgatója) pedig azt mondta, hogy ez a gyerek nem mehet el innen, még ma alá kell írnia. Én ezt mondtam is a családnak egymás után sokszor, és el sem hitték… Ezért aztán abban a pillanatban elrendeztünk mindent. A kis meccs után elmentünk egy bárba, és Rexach fogott egy szalvétát az asztalról, amire a saját kezével elkezdte írni a szerződésfélét. Körülbelül így nézett ki: Én, az FC Barcelona technikai igazgatója kijelentem, hogy Lionel Messi a klubnál fog maradni… körülbelül öt-hat sor volt. Aláírta ő, aláírtam én is, és ezzel megnyugodhatott mindenki.” A történet folytatása jól ismert: