Főzés vakon: “Az illatok sokat segítenek”

Rengeteg vak embert ismerek, akik hihetetlenül profik a konyhában. Rántott hús, lángos vagy hatlapos – egyre megy. Minden megtanulható, elsajátítható, és az ízek világában pár alapfogás kitapasztalása után már minden megy az érzékek útján. Oké. Ez így jól is hangzik, de én valahol már az elején elakadtam.

Hogyan mérem ki a hozzávalókat? Só vagy cukor? És ha felcserélem? “Érzésre” ízesítsek?

Mi van, ha nekem fél kiló egy érzés, másnak meg egy csipet? Honnan tudom, hogy elég? Miből fogom érezni, ha készen van? Nincs mese, a régi látós agyammal gondolkodtam, és az üvegesre párolt hagyma képe lebegett üvegesre dülledt szemeim előtt… Honnan tudjam, hogy az már épp jó? Nyilván a tűzhely előtti bizonytalan toporgásaimból nem jutottam előbbre. A tettek mezejére kellett lépnem, de azt tudtam, hogy ez egyedül nem fog menni.

Édesanyám zseniális konyhaművész. A nagymamám azzal az ősi, természetes tudással áldotta meg, amit egy iskolában sem oktatnak. Anyu tehát jött, fakanalat ragadott, és belevágtunk… Szerencsére nem a kezünkbe.

Rántotta, zabkása, sült hús, pirított csirkemell, saláta. Az első és legfontosabb dolgom az volt, hogy ne tartsak a tűztől. Olyan serpenyőkkel dolgoztunk, amelyeket a peremüktől távol fogtam meg, így nem ért el a forróság, mégis biztonsággal tudtam például kevergetni. A mennyiségektől eleinte tartottam, de egy beszélő mérleg, és néhány jól bevált bögre segítségével hamar ráéreztem az arányokra. A csirke lebőrözése, megmosása, felkockázása nem okozott problémát.

A kókuszzsír hamar a serpenyő aljába került. Nagy levegőt vettem, és begyújtottam a gázt. Ahogy sercegni kezdett az olajjá hígult matéria, megnyugodtam. Pár perccel később már a hús illata szállt felém. Euforikus érzés volt. Az már nem is érdekelt, hogy milyen lesz az íze, akkor is megeszem, én csináltam. Könnybe lábadt szemekkel álltam egy tálnyi hús felett…

Horváth Niki a Vak Vagány bloggere

Bár a jelenet komikus, életem első zabkásáját is nagyon büszkén faltam fel.

Pedig hol vagyok én azoktól a családanyáktól, akik vakon is minden ételt elkészítenek, pillanatok alatt, már-már rutinszerűen? Nyilván sehol. De önmagamhoz képest hatalmasat fejlődtem. Most már nemcsak tisztes távolból szemlélem a konyhánkat, hanem elkezdtem belakni. Az én kesztyűm lóg a tűzhely felett, az én köténykém vár a spájzban, és a fűszerek is katonás rendben sorakoznak a polcon. Utóbbi lényeges momentum, hiszen nem lenne szerencsés vegeta helyett mondjuk kakaót szórni a brokkolira – bár ki tudja…

Az illatok döbbenetesen jól és pontosan irányítanak. Az órát sem kell figyelnem, csak az orrommal fókuszálok. Egyelőre sokat kóstolok, még nem érzek mindent a fakanállal: a kásánál a zabszemek puhaságát, méretét. A bevált eszközök hű társaimmá váltak. Valószínűleg egy idegen konyhában, teljesen más felszerelésekkel nem boldogulnék, de otthon sikerült mindenből a leginkább kézreálló megoldást megtalálni.

Kitartás, elhatározás, motiváció, és rengeteg türelem anyukám részéről – azt hiszem, ezek a legfontosabb hozzávalói a “receptemnek”. Persze mindezt sok szeretettel, humorral és gyermeki lelkesedéssel fűszerezve.

Most pedig próbáld ki Niki útmutatása alapján csukott szemmel a főzést:

 A receptben nem képekkel segítek nektek, hanem egy virtuális szemkötőt feltéve látáson túli “látásmódot” adok az elkészítéshez. 

Niki saját pogácsája

Elkészítés:

• Vedd ki a túrót és a cottage cheese-t a hűtőből, és borítsd bele őket egy tálba. Villával érdemes szétnyomkodni a hozzávalókat. Érezhető, hogy a cottage cheese szemcsésebb, mint a túró, így kitartó keveréssel vegyíthetjük őket.
• A kókuszzsírnál a hőmérséklettől függ, hogy milyen halmazállapotban várja sorsát. Nálam zsír állagot tapintott a kanál. Fél evőkanálnyit beleraktam egy kis tálba, amit egy percre (két csippanás) betettem a mikróba. Az ujjadat a tál aljára érintve érezheted, hogy maradéktalanul olajjá olvadt-e a zsír, ha igen, mehet a túrós tálba.
• Jöhetnek a lisztek. Mivel a kanalad zsíros lett, így hasznos letörölgetni egy papírtörlővel, hogy a lisztezéshez felhasználható legyen. Bár ha nem zavar a plusz mosogatni való, akkor egy tisztát is előkaphatsz erre a célra. Merítsd bele a zacskóba a kanalat, és a szabad kezeddel tapintsd ki a lisztet. A kanál pereméig simogasd el a porózus anyagot, és amikor “tele van”, óvatosan emeld ki, tenyered felett tartva (hogyha ferdén tartod, akkor is csak a kezedben landol az anyag), és öntsd bele a tálba. Ezt ismételd háromszor.

• Én nem ízesítettem, hiszen a vesediétám miatt már el/leszoktam a sózásról, de te bátran használd az ízlésednek megfelelő fűszereket. Jöhet a keverés. Szabad kézzel is csinálhatod, de akkor pikkpakk tiszta maszat leszel, s nem fogod érezni a különbségeket. Legjobb, ha a jól bevált evőkanalad segítségével picit magadhoz öleled a tálat, s elkezded a matériát összekeverni.
• A szabad kezeddel figyeld az edény peremét, hogy ne menjen mellé a tészta. Ehhez kell némi idő és kitartás, de amikor érezhetően egyben marad a tál tartalma, akkor jó vagy. Kanállal is tapintható lesz, de ha akarod megfoghatod a tál tartalmát, s ha labdaként ki tudod emelni, akkor kitűnő munkát végeztél. A liszt adagolásával egyébként sűríthető a tészta. Jöhet a szaggatás. Ehhez kell egy tepsi. Én gáztepsit használok, abban ez az adag épp kényelmesen elfér.
• Tedd a táltól balra a gáztepsit, és túrj elő egy sütőpapírt. Mérd hozzá a tepsihez, mégpedig úgy, hogy a kezeddel tapogasd ki a peremeket, és ha megvan a méret, már szabhatod is le. Nem lesz egyenes, de ez itt nem számít. Tedd bele a tepsibe. Fel fog pöndörödni, ez így normális, de a pogácsák majd lenyomják. A szaggatáshoz ereszd meg a vizet, és ragadj kanalat. Egy nem púpos kanálnyit tapogass ki a kezeddel, majd vedd a tenyeredbe, formázz belőle gombócot, aztán néhány jól irányzott pofonnal lapogasd el.
• A tepsi bal alsó sarkát kitapogatva helyezd bele az első pogácsát, majd mosd le a kezed. Erre azért van szükség, mert vizes kézzel sokkal könnyebb formázni a ragadós tésztát. A kis halmokat egy ujjnyi távolságba rakd le egymástól. Egy sorba kb. 4-5 db fér el. Jó, ha nagyjából egyformák a pogik, de nincs katasztrófa, ha lesznek kisebb-nagyobb bucik.

• Ha megtelt a tepsid, akkor gyújtsd be a sütődet, állítsd be 180 fokra, és várd meg, míg előmelegszik. Addig pl. elmoshatod a tálakat, evőeszközöket, de ha ügyes vagy, még szaggatás előtt begyújthatod a tűzhelyet, így épp amire végzel, már pont jó lesz.
• A mi sütőnkön a négyes fokozat a 180 fok, ami az épp derékszögben álló tekerőtől picit balra van. A tepsit hosszában fogd meg, és ne koppanásig told be. Ha koppant, akkor kicsit húzd vissza. Ha ez megvan, akkor nincs más dolgod, mint nézni az időt, 55 perc múlva kész a pogácsa. Az illata egyébként árulkodni fog, nem kell sem forgatni, sem állítani. Ha letelt az idő, kiveheted.
• Ha bátor vagy, akkor még forrón leszedheted a tepsiről, hiszen nem ragad rá a sütőpapírra, s ha kihűlt, már eheted is, csak bírd kivárni… nekem nem szokott sikerülni.

 Niki korábbi cikkei az NLCafén:

• “Önmagamat egy nagy ámbráscethez hasonlítottam”
• “Amíg tart a fájdalom, addig tudom, hogy élek”
• 10 hülyeség, amit a látó emberek kérdeznek vakoktól