Velem sem történt ez másképp, egy ideje már rajta voltam egy fórumon, ahol folyamatosan beszélgettünk, mert sajnos olyan ez a meddőség, hogy végtelenül magányos, és muszáj valakivel beszélni róla, aki megérti, és lehetőleg még nő is. Bevallom, tele voltam kétségbeeséssel, és úgy gondoltam, mindent ki kell próbálnom, ami egy apró esélyével kecsegtethet a gyógyulásnak, s bár tudtam, hogy az alapbetegségem nem fogja megoldani, mivel nem nőgyógyászati eredetű, de reménykedtem, hogy abban, amit tett velem, hogy meddő lettem, nem menstruálok, és nem érzem magam igazán nőnek, talán segíthet.
Nem tudtam, hogy szabad-e hinnem a lelkem mélyén, hogy ez segíteni fog, de akartam hinni, és a virtuális barátnőim is biztattak, ugyanis többen lelkes avivázók közülük.
A folytatásért kattints a Meddővagyok Cafeblogra!
