Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy nekem ne lennének rossz pillanataim. Azt sem jelenti, hogy nem szoktam szomorkodni, sírni. Akkor mégis mi a különbség? Egy filmbéli jelenet jutott eszembe.
Robert Downey Jr. mint Sherlock beszélget barátja, dr. Watson menyasszonyával. A hölgy azt mondja: „Egy kicsit furcsának találom, hogy olyan nagy hangsúlyt fektetnek minden apró részletre, szerintem ez túlzás.” Mire Sherlock rögtön közbevág: „Az apró részletek fontosságát nem lehet eltúlozni.”
Valahogy én is így vagyok ezzel. Nem egyedül jöttem rá, akkor alakult ki ez a fajta rutin, amikor dilidokihoz jártam. Nagyon sötét időszaka volt életemnek, és ő tanított meg arra, hogy igenis találjam meg minden napomban azokat az apróságokat, amiktől boldog lehetek még akkor is, ha összecsapnak a fejem felett a hullámok. Hogy miért? Mert így még egy tragédiát is könnyebb túlélni.
Hogy mik ezek az apróságok? Vannak állandó kedvenceim, mint a főzés. Ez nem mindig jelenti azt, hogy jól bevásárolok és aztán órákig sürgölődöm a konyhában. Szimplán csak az is képes feldobni, ha összehozok egy finom reggelit, ami jól sikerül, élvezettel elfogyasztom, miközben belemerülök egy jó könyvbe, és máris könnyebben indul a napom…
További boldogságpraktikák a Sorskerék blogon!
