Sokkal többször mondanám édesanyámnak, mennyire szeretem!
Csodás gyerekkorom volt, családunkban áramlott a szeretet. Körülvett bennünket, biztonságot adott, de beszélni nem szoktunk róla. Nem használtuk a szót: szeretlek. Minden évben kötelezően elkészítettük technika órán az anyák napi piros papírszivet. Fehér fonallal, pelenkaöltéssel körbe varrtuk – hogy a varrástudásunkat is megmutassuk anyukánknak. Ákombákom betűinkkel ráírtuk: Édesanyám szeretlek! – zavartan átadtuk, de soha nem mondtuk egymásnak: szeretlek.
Megtanulnék édesanyámtól főzni
Így egész biztosan elkészíthetném gyerekkorom isteni finom ételeit.
Többet olvasnék
Kiolvastam kicsi falum könyvtárának összes könyvét – de ha újrakezdhetném, sokkal jobban megválogatnám a könyveket. Kevesebb pöttyös és csíkos könyv, több útleírás. S elhinném, hogy ezek a távoli helyek várják, hogy meglátogassam őket!
Nyelvtanulás
Megtanulnék angolul már gyerekként. Készülnék tudatosan a világ másik részének a megismerésére. Megtanulnék németül is, már középiskolásan – elhinném, hogy ahány nyelven beszélek, annyi ember vagyok. Mert megérteni a világ többi emberét – azt jelenti, hogy elfogadóbb tudsz lenni velük.
Folytatás a Nem vagy egyedül blogon!
