1.) “Hüvelyfolyásom van” – Módfelett kellemetlen, nő vagyok, nekem is volt már, tudom. Igazán sajnálom, de egyáltalán nem ügyeletre való! Szakrendelőbe kell menni, addig pedig számtalan készítményt lehet kapni a patikában recept nélkül, amikkel lehet próbálkozni – hátha meg is gyógyul addigra.
2.) “Kérek egy ultrahangot/vérvételt/CT-t/…” – Rendelni az étteremben kell rántott húst bubimentes vízzel. Itt majd az ügyeletes orvos legjobb szakmai tudása szerint eldönti, hogy milyen vizsgálatokra van szükség. Ha szükséges, lesz ultrahang/vérvétel, illetve minden, ami kell. Ha nem igényel a kórkép ilyen vizsgálatokat, akkor viszont nem. Bízzunk az orvos tudásában, ezért kerestük fel!
3.) “Menstruálok” – ??? Ja, vacak, kellemetlen, néha jobban fáj, néha kevésbé, néha több vér jön, néha kevesebb. Ismétlődik minden hónapban. Vannak szuper fájdalomcsillapító, görcsoldó gyógyszerek, aki nagyon görcsölős, annak biztosan mindenféle van otthon a házipatikában. Ha valamiért kivételesen nagyon fájna, akkor is érdemes a háziorvosi ügyeletre elmenni, ahol tudnak fájdalomcsillapító-görcsoldó injekciót adni. De ne a kórházba. Nem odavaló.
4.) “Reggel fájt, aztán elmúlt, most már semmi baj, de nem merek így nekimenni az éjszakának” – vagy bármi hasonló mondat. Ahogy azt ilyenkor maga a beteg is kimondja, már semmi baj. Valamikor volt, de már nincs. Akkor most mi is a sürgősségi, értsd: életmentő teendő ebben az esetben?
5.) “Nem tudok elmenni az SZTK-ba, mert olyankor dolgozom/most értem rá/csak most tudok eljönni…” – Könyörgöm: ne! Ha ügyeletre jön valaki, legalább találjon ki valami rendes indokot, hogy miért szükségszerű most megvizsgálni őt…. A “most érek rá” nem indok. Úgy is mondhatnám, hogy indokolatlan ügyeleti ellátás… (sok országban kifizettetik). Én is csak munkaidőben tudok elmenni a bankba például. Ha nagyon nem sikerül munkaidőben sehova sem eljutni, akkor még mindig ott vannak a magánrendelők: sok esetben késő estig várják a betegeket.
Folytatás a Nőgyógyásznapló blogon!
