Mert tudod, hogy előbb-utóbb elmúlik. Egy kis pihenés, egy fájdalomcsillapító, egy krém, egy masszázs, egy borogatás és máris jobb. A lélek fájdalmára viszont nincs biztos gyógyszer. Csak az idő. Na de ki az, aki szépen tud várakozni?
Persze nem a nagy betegségek testet-lelket összetörő fájdalmáról beszélek. Hanem egy izomlázról, egy húzódásról, vagy jelen esetben, amikor úgy érzed, össze van törve a tested, mert megint a csúcsra járattad magad. 110 kg felemelve, nem kevés. Egy felnőtt férfiember súlya. Vagy mostanában, inkább kettőé. Fáj közben, és fáj utána, de az a katartikus állapot, amikor állsz, és a kezedben tartod a súlyt, minden fájdalmat megér. Mazochista lennék? Nem hiszem. Hidd el, sokkal jobban örülnék neki, ha olyan könnyedén tudnám felkapni, mint egy vizespalackot. De minden nem lehet könnyű.
A folytatásért kattints a HajnikaVilága cafeblogra!
