Én fotóriporter akartam lenni. Mindig úgy terveztem, újságnak fogom írni a cikkeimet, s a saját fotóimmal illusztrálom. Végül megrekedtem az álmom felénél, a fényképészet meglett, de újságíró nem lettem. A pénz után futás eltérített. Így vagyunk sokan a legtöbb vágyunkkal.
Majd holnap…majd a jövő héttől… majd ha a nehéz időknek vége… majd a válság után… majd, ha a gyerek már nem lesz iskolás. Ugye mindannyian ismerjük ezeket a kifogásokat? Mindig találunk okot arra, hogy az álmainkat szőnyeg alá söpörjük. Kis ketrecet építünk az életünk köré, s bár panaszkodunk, hogy nem jó, változtatni kéne, ennek ellenére nem mozdulunk, mert a kis megszokott ketrec biztonságos, kényelmes. Igen, nehéz beismerni, hogy hazudunk magunknak. Kifogásokat keresünk. Hisz szembenézni azzal, hogy tulajdonképpen önmagunk ellen dolgozunk, nos, az nem kellemes.
A folytatásért kattints Kiss Emese caféblogjára!
