Bármilyen furcsa is, nem a gyerekeinket, hanem elsősorban magunkat kell átnevelni elsőször környezet- és energiatudatos emberré. Új szokásokat kell felvenni: az otthonunkat átalakítjuk és bevezetjük a környezetbarát megújuló energiaforrások használatát, a háztartási berendezéseket ésszerűen és gazdaságosan működtetjük, a vásárláskor odafigyelünk arra, hogy környezetbarát termékeket vegyük (és egyáltalán, a vásárlási és felesleges pazarlás kényszerét igyekszünk minél inkább visszaszorítani), autó helyett gyalog és biciklivel járunk, és ha kocsit veszünk, nem a presztizsét, hanem a takarékosságát tartjuk szem előtt. Ezerféleképpen megvalósíthatjuk naponta a gyakorlatban az energiatudatos személetet, de annak, hogy erre az értékrendre a gyermekeinket neveljük csak egy igazi módja van.
Otthoni példamutatás
Bármiféle ismeret, kultúra vagy értékrend átadásának első és legfontosabb terepe a család. Amit a gyermekeinknek egészen pici koruktól kezdve saját példánkon keresztül tanítunk, az mélyen beágyazódik bennük, és lassanként készséggé válik számukra. Az energia- és környezettudatos szemléletmód is olyan értékrend és életszemlélet, amivel minél hamarabb ismerkedik meg a gyermekünk, annál inkább integráns részévé válik a személyiségének, gondolkodásmódjának. Azonban ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ha egy gyermekre megpróbálunk ráerőltetni egy gondolkodásmódod vagy értékrendet, annak szinte biztosan negatív hatása lesz: vagy öröké lázadni fog ellene és felnőtt korában már csak dacból is elveti azt, vagy bigott emberré válik, aki gondolkodás és mérlegelés nélkül követi ezeket az elveket – és általában ugyanolyan erőszakosan próbálja majd rákényszeríteni őket másra is, ahogy egykor ezt vele is tették.
Ha tehát szeretnénk az általunk fontosnak vélt értékeket úgy átadni gyermekinknek, hogy azokkal ők is szívesen azonosuljanak, és ne kényszerként tekintsenek rájuk, hanem támaszként és kapaszkodóként használják őket az életükben, akkor végső soron csak egyetlen igazán célravezető dolgot tehetünk: ha hiteles példát mutatunk nekik. Először tehát magunknak kell hinni az értékekben, de még ez sem elegendő: ezek szerint kell a mindennapokban is cselekedni. Hiába papolunk teljes meggyőződéssel egy gyermeknek arról, hogy külön szemetesbe dobja a műanyag-, a szerves- és fém hulladékot, ha mi magunk nem tesszük ezt meg. Ugyanígy felesleges a takarékosságról hangzatos előadásokat tartani, ha a 400 méterre lévő szupermarketbe minden nap autóval megyünk bevásárolni.
Ha nem vagyunk hitelesek, és nem tesszük is azt, amiről beszélünk, akkor a gyermekünk sem fogja követni ezeket az értékeket – sőt utálni fogja őket. Első tehát a példamutatás: elveinket és értékeinket az életmódunk részeként, napi tetteinkben “hirdessük” a gyerekeknek, és ne csak magasztos szólamokat hangoztassunk.
Iskola kiválasztása
A mi társadalmunkban a gyermekek nagyon hamar kikerülnek a családból, és 6-8 éves korukra gyakorlatilag több időt töltenek már iskolatársaik, tanáraik és más emberek között, mint a szüleikkel. Ezért rendkívül fontos, hogy ezt a közeget – a bölcsödét, az óvodát és az iskolát – nagyon körültekintően válasszuk meg, hiszen ezeknek az intézményeknek a nevelő – vagy éppen romboló – hatása felbecsülhetetlen.
Sajnos az óvoda és bölcsőde terén ritkán van választási lehetősége a szülőknek, de általános- és középiskolákból már jóval szélesebb a választék. Menjünk el ezért minden szóba jöhető iskolába, mielőtt beíratjuk a gyereket, és győződjünk meg róla, hogy a miénknek megfelelő – vagy akár annál jobb! – értékrend mentén zajlik az iskolában az oktatás és nevelés. Ne az iskola honlapján, hirdetményeiben található szépe fogalmazott reklámszövegekben bízzunk, hanem abban, amit magunk tapasztalunk: egy ilyen intézménybe lépve átérezhető az ottani atmoszféra, de ezen túl tegyünk meg mindent azért, hogy megismerjük az egyes tanárokat és módszereiket, és kérjük ki a véleményét azoknak diákoknak (!), akik már egy ideje abba az iskolába járnak, és persze az ő szüleikét is. Plusz pontot jelent, ha az iskolában van kifejezetten a környezet- és energiatudatossággal, kapcsolatos szakkör vagy program.
