Próbáltam táncolni, balettozni, de mozdulataim olyanok voltak, mint egy robotnak. Iskolában utáltalak, mert fel kellett adnom érted a többi órán megszerzett dicsőséges előnyömet, okos, jó tanuló kislányból hirtelen ügyetlenné és esetlenné váltam. Én voltam az, akit utoljára választottak a csapatjátékokhoz, akinek nem dobták a labdát, vagy ha mégis, azt egy hangos “ne félj tőle” felkiáltással tették. Én voltam az, aki nem tudtam végigfutni a 12 percet, és kettest kaptam harmadikban a kupperre, kitűnő tanulóként.
Én voltam, akinek szűk volt a nagy terpeszem, aki nem tudott hátrabukfencezni, nem mertem fejen állni, és felmentést kaptam kötélmászásból, mivel pánikban törtem ki, amikor a lábam nem érte a talajt. És én voltam az, aki negyedikben már a fiúkkal közös öltözködést is utáltam, szégyenkezve takargatott, növésnek indult melleim miatt.
A folytatásért kattints a Meddő vagyok caféblogra!
