Maximum harminc hónapunk van, ami, legyünk őszinték, nagyon kevés. Brit kutatók arra jöttek rá, ennyi idő alatt fogy el a szerelmet kiváltó oxitocin hormon a szervezetünkből, és a szenvedélyes érzés összetartó szeretetté lesz. Ebben az állapotban pedig minden pár átesik egy krízisen – a végeredménytől függ, együtt maradnak–e, vagy külön-külön várják újra az illékony, ámde annál vonzóbb rózsaszín ködöt.
“A szerelemérzés gyakran szinte észrevétlenül tűnik el, változik meg – meséli Gyimesi Andrea, párkapcsolat terapeuta. – Ettől nem kell megijedni, természetes dolog, hiszen a szerelemnek főként evolúciós okai vannak: lelombozóan hangzik, de kisarkítva a cél az erős utódok nemzése. Már maga a választásunk sem random. Az illat, a szerelem kémiája igen fontos, mert ösztönösen olyan párt keresünk, aki a génállományunknak is tökéletes, így hát a gyermekvállalásra a kedvesünkkel töltött első három évünk a legalkalmasabb. Ha ez megvalósul, azért, ha pedig nem, akkor azért kezd csökkenni a vágyunk, ezzel együtt az oxitocintermelésünk is.” A szerelem múlása tehát törvényszerű, de nem tragédia, hiszen lényegesen nyugodtabb, termékenyebb időszak következik az életünkben a párunkkal annál, mint amikor a főétkezések helyett néhány sms-t váltottunk, és pillangók röpködtek a gyomrunkban.
“Mindig szenvedélyesen szerelmesnek lenni egészségtelen volna
– mondja a terapeuta. – Hány ember élete csúszna félre, ha a fontos, napi teendői helyett mindig csak az járna a fejében, mikor láthatja végre ismét a kedvesét? Épp ezért, ezzel az érzéssel okosan kell bánni, és elfogadni: három év után elindul a kapcsolatban a közeledés-távolodás játék.” Lesznek hullámhegyek, amikor nagyon közel érezzük magunkhoz a társunkat, de hullámvölgyek is, amikor valószínűtlenül távolinak.
Megesik, hogy nekünk nem lesz akkora igényünk a társaságára, mert egy-egy új cél, hobbi vagy társaság foglalkoztat minket, újra fókuszba kerül a saját egyéniség, de ez így természetes. Fontos, hogy ne csak egymás társaságában keressük a boldogságot, törekedjünk az egyéniségünknek megfelelő, tartalmas életre, és ha így teszünk, nem lesz hiányérzetünk, továbbra is élvezni fogjuk a párunk társaságát. Egymás nyakára telepedni tartós kapcsolatban a legnagyobb hiba, mert kiöl minden játékosságot, arról nem beszélve: miként érezhetnénk a hiányát valakinek, aki mindig velünk van?
De tehetünk-e azért, hogy a szerelemhormon visszatérjen a kapcsolatunkba, és újra átélhessük a párunkkal a kezdeti, mámoros pillanatokat? Szakértőnk szerint vannak módszerek, melyek hatására olykor visszatér, és szerelmes perceket ad nekünk.
“Egyértelműen sokkhatás kell:
Ilyen lehet egy nagy veszekedés, egy közös baba születése vagy egy félrelépés (Erre azért senkit sem buzdítunk – a szerk.), amit békülés és megbocsátás követ. Ilyen hatást érhetünk el a távolléttel is, vagy épp a mosolyszünettel, ami felébreszti bennünk a társunk iránti vágyakozást. A kapcsolatba kell ez a jó-rossz körforgás, a dinamika, mert ha mindez eltűnik, akkor ellaposodik, kiürül úgy, hogy a végére tényleg nem értjük, mit is keresünk egymás mellett. Nem szabad hát félni az őszinteségtől, az indulatoktól sem. Ez a záloga annak, hogy a parázsló szerelem akár egy életen át az életünk része lehessen” – véli Gyimesi Andrea.
És hogy mi a titok az idősek szerint? Kiderül a videóból:
