Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy amit először gondolunk a másikról, az igaz. Ha pedig negatív az első tapasztalat, nagyon sok pozitív élménynek kell követnie, hogy felülírjuk az egyetlen negatív első benyomást. Ennek az az oka, hogy szeretjük azt hinni magunkról, hogy jó emberismerők vagyunk, és keressük azokat az információkat, amelyek egybecsengenek az első benyomásunkkal, és figyelembe se vesszük azokat, amelyek nem illenek bele az általunk kialakított képbe. (Ezért van az, hogy a tanárok az első benyomások alapján ítélik meg a gyerekeket a suliban, és aztán ebből a skatulyából igen nehéz kimászni.)
Továbbá hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az újonnan megismert személy minden helyzetben úgy viselkedik, ahogy most velünk. Vagyis azt gondoljuk, hogy a másik pillanatnyi viselkedése tükrözi a személyiségét és a karakterét. Ha például valaki az első találkozás során panaszkodik nekünk, azt feltételezzük, hogy barátságtalan vagy tehetetlen. Tehát további negatív tulajdonságokat tulajdonítunk neki.
A folytatásért kattints a Bízz magadban caféblogra!
