Ez azonban legtöbbször nem a tudatosságunkon alapul. A tökéletesség érzése azonban létezik akkor is, amikor tudatosak vagyunk – csak nem úgy, ahogy korábban képzeltük.
A szerelem rózsaszín ködében még hajlamosak vagyunk olyan kivetítéseket alkalmazni, amelynek köszönhetően próbáljuk a másikat a fejünkben lévő tökéletes–ideális képhez alakítani. Csalódás pedig akkor következik be, ha rájövünk, a másik mégsem olyan, mint ahogy mi elképzeltük.
Hiába is szeretnénk, a másik nem passzol abba a dobozba, amibe mi korábban raktuk. Hibaként mindezt még képesek vagyunk felróni is neki. Ilyenkor azt nem látjuk, hogy csalódásunk forrása abban az ideában gyökerezik, ami pont belőlünk indul ki. A másik mindig is olyan volt, csak mi nem láttuk ezt korábban. A dobozba mi akartuk bepréselni. És emiatt végképp ne hibáztassuk magunkat, csak figyeljünk arra, hogy a túlcsorduló szerelemben esetleg éberségünk és tudatosságunk csökkenhet.
A folytatásért kattints a Lélekmozaikok caféblogra!
