Az orgazmus ennek testi ingerek által kiváltott megfelelője, melynek hatására egy pár pillanat erejéig betekintést nyerhetünk a nirvána érzésébe. Szerintem. És szerencsére nem vagyok ezzel a nézettel egyedül. A szeret és a félelem két alapvető érzés. A szeretet, az igazi szeretet, amikor a falevéltől kezdve, idegen embereken át a saját gyereked iránt oda és vissza is érzed a szeretetet! Minden, ami jó, ebből táplálkozik.
Az orgazmus pillanatában felszabadul a lélek, elhagyva a félelmet, testet, egót. Csak szeret. Ez az állapot elérhető úgy is, ha tartósan a szeretet érzésében tartjuk önmagunkat. Tehát mindent szeretünk. Ez így elsőre csak kevésbé hangzik nehéznek, annál inkább lehetetlennek. Pedig lehetséges. Én is megpróbáltam. Mindent és mindenkit próbáltam megérteni, jót találni benne és szeretni. Belebújni a bőrébe, lenni faág télen és nyáron, érezni, ahogyan napként melegítek, és átélni a legszörnyűbbet.
A már említett falevéltől a hidegvérű gyilkosokig mindent próbáltam egy kalap alá venni, hiszen egy kalap alatt van, és megpróbáltam megérteni a rendszert. Ezáltal érthetővé vált sok minden. Az egót teljesen el kell nyomni hozzá. Nincsenek előítéletek, egykori tapasztalatok, sértettség, bosszú, kín, szenvedély, vágy ezen a szinten nincs, csak a félelmek nélküli, megértésen alapuló szeretet. Iszonyatosan nehéz! Ezt az állapotot fenntartani pedig valóban szinte lehetetlen. De egész jól ment.
A folytatásért kattints a Phoenix33b caféblogra!
