Ebben az esetben például rögtön éreztem, kár volt rávágnom egy átgondolatlan igent, mégis, mivel ígéretet tettem, hát belevágtam, megoldottam. De hiába is húztam magam bele a csőbe, tudatában voltam annak az automatizmusnak, ami bennem működött tudat alatt, amiért gondolkodás nélkül rávágtam az igent, és hirtelen az is leesett, miért vagyok ettől feszült. Az illető ugyanis nem segítséget kért valamiben, hanem azt várta, hogy megoldjam az ő feladatát, amire ő is képes lett volna.
Elgondolkodtatott az eset, hiszen milyen finom határ húzódik a segítség adása és a más feladatának megoldása között. Mivel most már tudom (és ez az eset végül aztán világosan megmutatta), hogy eddig egyfajta tudattalan életfeladatként akcióztam a világban, hogy másokat megmentsek. Ezért úgy éreztem, le kell írnom minden terézanyunak, assissiszentferencnek, miért is nem jó, ha ezt tesszük. Sőt nemhogy nem jó, roppantul káros.
Ehhez azonban először jó, ha világos, mi a különbség a segítség és a megmentés között.
A folytatásért kattints a Már megvagy caféblogra!
