Az egyik leggyakoribb téves közhiedelem az, hogy elég, ha csak az utolsó munkával töltött éveinkben magas a bejelentett bérünk, mert úgy is ez alapján dől el, hogy mennyit hoz majd minden hónapban a postás, amikor már nyugdíjasok leszünk. A nyugdíj kiszámítása ennél jóval bonyolultabb procedúra, és bizony komoly meglepetések érhetik azt a friss nyugdíjast, aki erre tévhitre alapozta idős éveinek anyagi biztonságát. De ezen kívül is vétünk még hibákat a nyugdíjunkkal kapcsolatban.
Túl későn kezdünk takarékoskodni
Sajnos a legtöbben magyar fiatal egyáltalán nem törődik azzal, hogy idős emberként majd miből él meg, így aztán mire ilyen vonatkozásban is “felnőtté válnak”, és éretten kezdenek gondolkodni, már a harmincas éveik végét tapossák. Természetesen sosem késő elkezdeni a spórolást a nyugdíjas évekre, de azokat az évtizedeket, amiket boldog felelőtlenségben, a pénzünket szórva töltöttünk el, már semmi nem hozhatja vissza, és borzasztóan nehéz lesz bepótolni azt így elvesztegetett lehetőséget, hogy pénzügyi szempontból kényelmes öregkort teremtsünk magunknak. Csak egy példa: ha már 25 évesen elkezdünk rendszeresen félretenni havi 15 ezer forintot egy erre a célra kitalált megtakarítási formába (például nyugdíjpénztárba vagy nyugdíjbiztosításba), amely évente 8 százalékos hozamot termel, akkor 40 év múlva, vagyis megközelítőleg 76 és fél millió forintunk lesz, ami éves 3 százalékos inflációval számolva mai értéken jó, ha eléri a 23 és fél millió forintot. Ebből nagyjából 163 ezer forintos nyugdíjjárulékot nyerhetünk mai értéken számolva az állami nyugdíj mellé. Ha ezt a procedúrát csak 39 évesen indítjuk el, amikor már “benőtt a fejünk lágya”, akkor kb. 21, 5 milliónk lesz 26 év megtakarítás után 2042-ben, aminek az értéke mai áron számolva alig éri el a tíz millió forintot. Ebből nem egészen 70 ezer forintos nyugdíj kiegészítésünk lesz, vagyis 14 év önfeledt késlekedés ennyivel rövidít meg minket.
Nem tartjuk számon a szolgálati időt
Az, hogy mikor mehetünk nyugdíjba és így mennyi lesz végül is az állami nyugdíjunk összege nagyban befolyásolja az úgynevezett szolgálati idő. Sokan ezt a munkában töltött évek számával azonosítják, és egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy mi minden egyéb számít még ebbe bele, ezért sok-sok évet és pénzt veszítenek, amikor a nyugdíj kiszámítására sor kerül. A szolgálati időnket meghosszabbító tényezőket magunknak kell összeírni a nyugdíjkorhatárhoz érve, mert a nyugdíjfolyósító nem fog külön a mi kedvünkért ennek utána járni. Ezért jó, ha tudjuk, hogy, munkával töltött időnek számít például a sorkatonai szolgálat, a felsőfokú, nappali tagozatos képzés (de csak egy képzés számolható el akkor is, ha több diplomát szereztél) és a részmunkaidős állás is. Sőt beleszámít ezen túl a munkanélküli ellátással töltött idő, a fizetés nélküli szabadság, és a gyereknevelés is – ez utóbbi esetben egy év plusz szolgálati idő minden olyan gyermeke után az anyának, aki 1968. január 1. előtt született, tartósan beteg, fogyatékos gyermek nevelése esetén 550 nap plusz szolgálati idővel lehet számolni. Ezen kívül pedig még minden olyan év is, amit egyéni vállalkozóként vagy társas vállalkozás tagjaként töltöttünk el.
És végül nagyon gyakori hiba, hogy sokan nagyvonalúan bánnak a szolgálati napokkal, és úgy gondolják, hogy ha már csak néhány nap hiányzik a nyugdíjkorhatárukhoz, azzal nem kell bajlódniuk. Viszont a nyugdíj kiszámításakor a folyósító csak teljes évet, vagyis 365 napot vesz figyelembe, ezért hiányzó napokat érdemes ledolgozni, ellenkező esetben egy egész év ugrik!
Rosszul takarékoskodunk
Hazánkban az elmúlt években látható javulás az általános pénzügyi kultúrában, de még mindig elég gyengén állunk ezen a téren. Magyarán szólva nem értünk a pénzhez és nem is szeretünk foglalkozni vele. Ebből következik az is, hogy a fejlettebb nyugati országokban teljesen hétköznapinak számító és elterjedt öngondoskodási szemlélet – vagyis hogy takarékoskodjunk, félretegyünk és ezt a pénzt jövedelmező befektetésekbe (például élet- vagy nyugdíjbiztosításba, magánnyugdíj pénztárba, különféle értékpapírokba) tegyük azért, hogy idősebb korunkban is kényelmes anyagi körülmények között élhessünk – nem igazán jellemző ránk. A megtakarításokat sokan még mindig a párnacihában érezzük a legnagyobb biztonságban, holott ott “romlik meg” leghamarabb a pénz, a befektetést pedig olyan úri huncutságként értelmezzük, ami nagyon is távol áll a gondolkodásunktól és életmódunktól. Annak érdekében, hogy ne legyünk idős emberként anyagilag is kiszolgáltatottak, ezen a felfogáson mihamarabb változtatni kell, és bele kell vágni most még szövevényesnek látszó, de egyébként egyáltalán nem bonyolult megtakarítási módozatokba is. Ha másnak sikerült, nekünk is menni fog!
