A Booty Barre-t egy német balerina, Lotte Berk találta ki, aki a nácik és egy sérülés miatt stúdiót nyitott Londonban a II. világháború után. A londoni stúdiója és a módszere a hatvanas években érte el a csúcsát, nem véletlenül, hiszen a kendőnyi szoknyákban nem volt mindegy, kinek milyen a lába.
Közvetlenül tőle származik a Booty Barre-módszer is, ami kifejezetten a fenék erősítésére koncentrál, és amit most már itthon is gyakorolhatunk, köszönhetően Lóránt-Szemző Fruzsinának, aki az USA-ban tanulta a módszert.
Az órához megadja az alaphangulatot a pasaréti Vasas vívóterme és a tanárnő feltűnően izmos és hosszú lába. Lóránt-Szemző Fruzsina azt állítja, hogy a Booty Barre nyújtotta meg az izmait, amelyek 10 év mindennapos, gimnáziumi, klubcsapati és egyetemi focizás és 10 év aktív sportolás és hiphoptánc után nem pontosan így néztek ki a Booty Barre gyakorlása előtt.
“Sokan vagy erősek, vagy lazák, a Booty Barre segít abban, hogy egyszerre legyünk erősek és lazák” – fejtegeti Fruzsina a minden táncos alapú sport lényegét.
Sok táncórán voltam már, de ezek vagy annyira dinamikusak, hogy az embernek arra sincs ideje, hogy kinyújtsa a lábát, vagy annyira lassú, hogy izzadásra szinte semmi esély. A Booty Barre-órán folyik rólunk a víz, és rendesen megfeszítjük az izmainkat is.
Dinamikus és hangos zenére, a konditeremben szenvedő nőtársaink irigy tekintete közepette mélyizomgyakorlatokkal kezdünk, féltalpon és guggolva, súlyzóval, hogy a karjainkról se feledkezzünk meg. Utána a hajlékonyság gyakorlása következik, majd a derekunkat karcsúsító feladatok, amelyeket Fruzsina csak úszógumi-gyilkolónak hív.
Kedvencem a lábemelgetés volt, mert éreztem, hogy most aztán körbe ért mindent, és mindenhol megmozgattam a fáradt narancsbőrömet. Az óra utolsó harmadában sok a támasztós feladat, a végén talaj és hasizom. A legutóbbit, különösen fontos, hogy tartalmazza az edzés, mert ha nem kényszerítik arra az embert, hogy az órán megcsinálja, akkor igen valószínű, hogy teljesen kimarad az életéből.
