10 dolog, amit a női sorstárs közösségektől kaptam

Mivel így képzeltem el, nem is gondoltam, mekkora szükségem lenne arra, hogy sorstársakkal beszélgethessek, mikor hiába panaszoltam el a barátaimnak, senki nem értette meg, mi zajlik bennem, és mikor senkinek nem tudtam feltenni a kérdéseim.

Aztán egy napon úgy tört meg a jég, hogy hirtelen felindulásból írtam meg a kérdéseim egy fórumra, amikre sehol és soha nem kaptam választ, és megírtam, hogy nem tudom, hogy lehet ezt a kudarcot tovább, újra és újra elviselni. És akkor tapasztaltam meg először azt a megkönnyebbülést, ami ilyenkor elönti az embert, már ott, név és arc nélkül, a tudat, hogy valahol élnek mások is a világban, akik pontosan tudják, min megyek keresztül.

Mikor először elmentem Aviva-tornázni, meglepődve tapasztaltam, mennyit kapott belőle a lelkem, megjelentem fórumtalálkozókon, megalapítottam egy Facebook-csoportot. Később pedig újra átélhettem ezt a női jógaórán a Csillagkuckóban, illetve a JOMA órákon is. Soha nem titkoltam, hogy bár maga a mozgás is rengeteget adott, amit a legjobban szeretek ezekben a találkozókban, az a légkör. Hogy miért szeretem ezt a légkört?

1. Végre valaki megértette, mit érzek

Végre nem volt több “ne görcsölj rá!”, és nem mondta azt senki, hogy “majd jön a baba, ha jönni akar”. Végre bekerültem egy olyan közegbe, ahol mindenki pontosan tudta, hogy nem arra várok, hogy ezeket a kérdéseket megoldják, hanem arra, hogy elmondhassam, és ők is elmondják, arra a bólintásra és mosolyra, amiben benne van, hogy pontosan tudjuk, mit érez a másik.

A folytatásért kattints a Meddő vagyok caféblogra!