Jennifer Kramer élete nagy részét azzal töltötte, hogy maratonokra készült, Ironman-versenyeken vett részt, és úgy általában minden percében a fittséggel volt elfoglalva. Mégis, saját bevallása szerint a tökéletes test mellett a lelke nem volt túl egészséges. Ezt bizonyítva töltött fel három képet saját magáról a netre, hogy megmutassa, milyen változásokon ment keresztül a teste, és hogyan változott meg az élethez való hozzáállása közben.
Az első fotót akkor készítette, amikor a második Ironmanjére készült, mellette pedig egy fitneszreklámban is szerepelt. A három kép közül ezen a legvékonyabb és legizmosabb, de ahogy írta, mentálisan kicsit sem volt jól:
“A legmagasabb elvárásokat támasztottam magammal szemben, most már látom, hogy kíméletlen és kegyetlen voltam magammal. Türelmetlen voltam, könnyen dühbe jöttem és borzasztó ridegen viselkedtem a körülöttem élőkkel. A testem valóban fitt, erős és egészséges ezen a képen, életemben itt voltam a legjobb formámban, de a fejemben teljes volt a káosz.”
A második fotót 7 kilóval nehezebben lőtte, amikor tudatosan úgy döntött, hogy lazábban kezeli az életét, és a lelki egészségét a testi tökéletesség elé helyezi. A harmadikon pedig a mostani állapota látható, testedzéssel és egészséges táplálkozással együtt, de nem megszállottan. Erről az időszakról ezt írta:
“Örülök, hogy most már képes vagyok megfigyelni saját magamat, és tanulni tudok a saját cselekedeteimből úgy, hogy elengedem a kudarcaimat, nem címkézem a tetteimet jónak és rossznak. Talán kicsit ironikus, hogy pont nekem az önbizalom és a szép test nem egy csillogó üvegcséből ugrott elő – mivel egy bőrápolókkal foglalkozó vállalkozásom van –, de az igazság az, hogy a szépség tényleg belülről fakad… csak innen eredhet a maga természetességében, tisztaságában és valódiságában.”
Az ő fotói egy növekvő pozitív testképet hirdető trendbe illeszkednek, amiben az emberek egyre többször raknak fel a netre magukról előtte-utána képeket, csak épp nem nagy fogyásokról, hanem inkább épp az ellenkezőjéről. Azt üzenik a képeikkel, hogy sokszor a testünknek és a lelkünknek is az az egészségesebb, ha nagyobb a méretünk, és kevésbé vagyunk izmosak.
Például Taryn Brumfitt, ausztrál fotós is posztolt magáról ilyen előtte-utána képet, miután felszedett pár kilót és békét kötött a testével. Az önelfogadás mellett tette le a voksát, és azt hirdeti, hogy nagyobb, nemesebb célokért akar élni, amelyek túlmutatnak a vékony testen.
Joni Edelman író hasonlóképp írt egy cikket Being Thin Didn’t Make Me Happy, But Being ‘Fat’ Does címmel, amiben elmeséli, hogy a kalóriaszámlálástól és megszállott edzéstől nyomorultul érezte magát. Amikor viszont elengedte a megszállottságát a kilók iránt és meghízott, sikerült elfogadnia, hogy a teste olyan, amilyen, amitől felszabadult és képes örülni az életének.
Az ilyen üzenetek emlékeztetnek minket arra, hogy a boldogság csak belülről fakadhat, és semmi köze nincs ahhoz, hogy milyen a külsőnk. Ahogy Kramer fogalmazott:
“Azzal, hogy megosztom másokkal a saját önbizalmammal való küzdelmeimet, remélem, hogy segítek kicsit, hogy lássák, van kiút, akkor is, ha úgy érzik, egy ördögi körben vannak. Csak egy döntés kell hozzá, amire mindenki képes.”
Olvass még többet a pozitív testképről:
- 10 idézet, hogy ne utáld annyira a tested
- “Akármilyen testben élünk, emberek vagyunk”
- 7 pozitív testképet hirdető sorozathős