Biztosan te is átélted már, hogy egy váratlan élmény hatására elárasztanak a régi emlékek. Gyakran egy illat idézi fel ezeket, ami egyáltalán nem különös dolog, hiszen tudományos tény, hogy az összes érzéki tapasztalat közül az illatok ivódnak be legmélyebben a memóriánkba, és éppen ezért ezek tudják a legélénkebben visszaidézni a hozzájuk kötődő emlékfoszlányokat. A gyermekkori évek emlékét például, azokat az éveket, amikor még szabadon álmodoztál, és amikor ezektől az álmoktól a világ leggazdagabb emberének érezted magad. Csakhogy azóta felnőttél, és az álmaid elrejtetted, talán mert szégyelled és gyerekesnek tartod őket egy komoly, felnőtt világban, ahol a józan ész az érték, és a mérhető, kézzel fogható eredményeidet jutalmazzák. Belesimultál a felnőtt világ elvárásaiba, megtanultad a játékszabályait, szépen gyűjtögetted a győzelmeket és elismeréseket, gyarapodtál, és lassanként te is tiszteletre méltó, elismert felnőtté váltál a többi felnőtt között. Befutottál gyerekkori álmaid óceánjáról a felnőtt élet kikötőjébe, ahol biztonságban lehorgonyoztad a hajód.
Álmok nélkül ugyan ki vagy?
Közben pedig legbelül úgy érzed magad, mint a kis herceg, mikor elhagyta a bolygóját, hogy megnézze, kik és hogyan élnek a környező bolygókon, és nem látott mást, csak a felnőttek álmok nélküli világát, ahol a fontoskodás, az értelmetlen haszonhajhászás, hatalomvágy, az önpusztítás és a rideg tárgyilagosság az úr. És akkor jön ez az illat, ami újra felnyitja annak a végtelenül gazdag világnak az ajtaját, ahol egykor az álmaid szabadon születtek. Az álmok, amik szárnyukra vettek, és csodás, érzésekben és fantáziában gazdag univerzumba repítettek. Betekintesz az ajtón, és hirtelen meglátod régi, álmodozó önmagad, és mellette azt, aki most vagy: egy álmok nélküli, szárnyatlan embert, aki szánalmasan fontoskodik saját kis törpe bolygója uraként. Meglátod álmoktól megfosztott arcodat, ami egyre jobban hasonlít a zsarnok királyéra, a lelketlen üzletemberére, az önmagát elveszített iszákoséra és a mással nem törődő hiú emberére a kis herceg történetéből. És mindennél jobban vágyni kezdesz arra, hogy újra legyenek álmaid.
Az álmok újra éledhetnek benned is
Ne engedd, hogy bármi elnyomhassa ezt a vágyad! Ne törődj a félelmeiddel, hogy nevetségesnek látnak majd, ha újra álmodozni mersz! Ne foglalkozz azzal, ha bolondnak néznek majd, és lehetetlennek bélyegzik a vállalkozásod, amikor megosztod az álmaid másokkal és megpróbálod megvalósítani őket! Olyanok mondják majd ezt, akik rég elfeledték az álmaikat. Te éleszd őket fel újra, engedd, hogy megint megszülessenek benned az álmok, és kövesd őket – ez az egyetlen valóban értelmes módja az emberi létnek, és ez az, ami valóban teljes emberré tehet. Légy te az a felnőtt, aki életben tartja gyermekkori álmodozó lelkét, és légy te az, aki azért él, hogy ezeket az álmokat megvalósítsa.
Nézz csak körül: minden nagy, maradandó és csodálatra méltó emberi tett ebből jött létre: álmokból, és abból, hogy eltántoríthatatlanul kitartott mellette az, akiben az álom megszületett. Gondolj arra, hogy a felnőttek világa éppen azért fakó és embertelen, mert hiányoznak belőle az álmok. Mert a legtöbben gyávák voltak kiállni mellettük és megélni őket. Legyél te az, aki újra színt hoz ebbe a világba az álmaival, és szebbé teszi a világot azzal, hogy meg is valósítsa őket. Mert az álmok azért születnek, hogy megvalósuljanak. Megszületnek gyerekben és felnőttben egyaránt, és az tesz különbséget ember és ember között, hogy megbecsüli-e ezeket az álmait, és felteszi-e az életét arra, hogy megvalósítsa őket. És az maradhat meg embernek, aki ezt megpróbálja. Szagolj hát bele újra a kis herceg rózsájába, szívd magadba gyerekkori álmaid illatát, és vágj bele még ma, hogy az álmaid megvalósítsd!
