Egy nemzetközi kutatócsoport arra volt kíváncsi, hogy a közösségi hálózatok tényleg megnövelik-e a kapacitásunkat a barátokat illetően. Kiderült, hogy nem igazán. Valójában csak az történik, hogy több ember életébe tudunk belesni, nem pedig az, hogy több emberrel kerülünk szorosabb kontaktusba.
A legtöbb embernek élete során mindig viszonylag kis számú közeli barátja van, ennél valamivel több haverja. Hogy pontosan mennyi, az egyénenként változik, de az adott emberre jellemző szám nagy állandóságot mutat az élet folyamán. Ezt úgy derítették ki, hogy fiatalokat követtek végig a középiskolától az egyetemen át az első munkás évekig, pontosabban a hívásaikat elemezték, hogy lássák, életük azon szakaszában kikkel töltik a legtöbb időt, kikkel állnak szoros kapcsolatban. Azt találták, hogy a közeli barátok és a haverok személye változik, de a számuk nagyjából állandó. Ennek két fő okát a korlátozott idő- és érzelmi kapacitásunkban látják a kutatók. Egyszerűen nem tudnánk közeli kapcsolatot ápolni sok emberrel, mert ezek idő- és kognitivkapacitás-igényes dolgok.
Forrás: everydayhealth.com