1. Olyan, mint egy könyvet olvasni…
“Felébredtem egy helyen, ami az űrhöz hasonlít, de nem voltak csillagok, meg egyáltalán semmi fény. Nem lebegtem, nem beszéltem, csak úgy jelen voltam abban a térben. Emlékszem, hogy átgondoltam az életem, de nem olyan volt, mint egy montázs, ahol pörögnek a képek. Inkább olyan volt, mint átlapozni egy könyvet, amiből itt-ott kiemelkednek bizonyos történettöredékek.”
2. Egy ismerős látogató
“Emlékszem, hogy a járdán feküdtem, és lassan minden elsötétült, csendes lett. Csak azért nem aludtam el, mert egy ordítás hallottam. »Kelj fel!« Aztán valaki a bukósisakomat csapkodta (ami valójában csúnyán belepréselődött a fejembe). Mikor kinyitottam a szemem, a fivéremet láttam mellettem guggolni a járdán. Furcsálltam, mert a testvérem több éve meghalt túladagolásban. Csak arra emlékszem, hogy az órájára pillantott és azt mondta: »Mindjárt itt lesznek«, és elsétált.”
3. Kertben
“Úgy éreztem, mintha szívódnék befelé, mintha lassan lefelé húznának a vízben. Egy ponton minden elsötétült, aztán egy kertet pillantottam meg magam előtt. Nem voltak benne virágok, csak homok és néhol tenyérnyi fű. Volt a közepén egy körhinta, amivel két gyerek játszott, egy lány és egy fiú. Nem tudom, miért, de olyan érzésem volt, mintha eldönthetném, menni akarok vagy maradni. Sorra vettem az okokat, amiért élni akarok, és arra jutottam, nem hagyhatom magára az édesanyámat. És akkor visszatértem.”
4. Fekete és semmi
“Nekem csak nagy feketeség volt. Semmi álom, semmi vízió, csak a nagy semmi. De boldog vagyok, hogy most is életben lehetek.”
Forrás: Mirror
