- Zaránd Miklós – egy nemzetközi tanácsadó vezető menedzsere, bohém világutazó, a szörf szerelmese, és aranyos kislánya van
A maja riviéra , Cihchén Itza – Mexikó
“Nagyon impresszív, gyönyörű hely! Ennek megfelelően rettenetesen sok a turista is, de akkor éppen egy óriási trópusi vihar miatt mindenki fedezékbe menekült. Én úgy döntöttem, leveszem a felesleges ruháimat, és félmeztelenre vetkőzve, egyedül rohangáltam a dzsungelben a piramisok között. Teljesen kiszakadhattam a civilizációból. Az egész olyan volt, mintha csak én lennék, a romok, és az eső. A piramis lépcsőjén lezúduló vízben mostam meg a hajam, de abbahagytam, amikor megláttam, hogy egy villámhárító beleér a pocsolyába, amiben állok.”
Szörfkalandok – Mentawai szigetek Indonézia és Szumátra nyugati partjainál
“Itt még laknak olyan bennszülöttek, akik tényleg nem használják a civilizáció vívmányait, és sámánjuk van, meg koponyát zsugorítanak. A legközelebbi indonéz várostól négy óra a hajóút. Egyes szigeteken ugyan akad egy falu, de ahol mi megszálltunk, az lakatlan volt. Ez akkor különösen érdekes, ha például megsérülsz szörfözés közben, ami velem azért megesik néha. Például egyszer elvitt az áramlat, és hiába eveztem 40 percig, nem tudtam közelebb jutni a parthoz. Feladtam és vártam a lassú halált.
Aztán kiderült, hogy egy vízi mentő már fél órával korábban látta, hogy mi a szitu, de nem pörgött rá, mert azt gondolta, ki tudok jönni, és egyébként is az áramlat néhány óra múlva partra vetett volna. De előfordult, hogy egy hullám ledarált, és sok, majdnem túl sok időt töltöttem a víz alatt. Ilyen eshetőségre felkészülve ma már rendszeresen tréningezem magam uszodában, víz alatt úszom 50-60 métereket.”
- Kisgyörgy Éva – a travellina.hu blog szerzője, közgazdász, több mint húsz éve utazik. Célja, hogy valamennyi országba eljusson, a Facebook-oldala szerint a Dominikai Köztársaság volt a 111. ország, amit meglátogatott.
A szabadság megtestesítője, a 66-os út – USA:
“Szeretek megnézni egyes látványosságokat, de szeretek csak úgy simán úton lenni is. Erre a legjobb egy többhetes roadtrip, amikor autóval az ember átszel majd egy egész kontinenst. Klasszikus példája ennek a 66-os út, amit tavaly ősszel vezettem végig, bő öt hét alatt, kitérőkkel néhány nemzeti parkba. Talán soha nem éreztem magam olyan szabadnak, mint amikor a hosszú, monoton szakaszokon suhantam az autóval, feltekerve valami jó zenét a kocsiban”
Az igazi fesztiválfeeling Pápua Új-Guinea (Óceánia)
“Az utazás bukéját sokszor nem is a tájak, a látnivalók, hanem az ott élő emberek adják. Ha lehetséges, igyekszem az utazásaimat úgy időzíteni, hogy részt tudjak venni egy helyi fesztiválon. A legkiemelkedőbb élmény ebben a tekintetben Pápua Új-Guinea volt, ahol a helyi törzsek igencsak színes háromnapos fesztiválon mutatják be tánctudásukat.”
“Mindig is inkább a meleg vidékekre vágytam. Sokáig nyáron alig utaztam, inkább a téli időszakra tartalékoltam a szabadságom, amikor elmenekülhettem egy kicsit valahova Ázsiába vagy Afrikába. Aztán 2014 nyarán csak rávettem magam, hogy bejárjam Norvégiát, és ezzel minden megváltozott: abszolút rabul ejtettek az északi tájak a maguk különös fényeivel. Idén februárban ismét visszatértem, mert nagy álmom volt látni a sarki fényt, szerencsére sikerült is.”
- Homonnay Gábor, közgazdász, 17 éve utazik. Imádja az ázsiai bútorokat és kerteket. Itt találod a blogját.
Ahol minden kezdődött – Bagmati folyó, Katmandu, Nepál
“Huszonéves koromig szinte alig mozdultam ki a vidéki kisvárosból, ahová születtem, aztán Budapestre költöztem, és egyszer csak nyertem egy utat Tibetbe. Az utazási irodában közölték, hogy Tibetbe nem lehet csak úgy bemenni, ahhoz Nepálban kell tartózkodni, ezért a kiíró megfejelte a nyereményt. Így jutottam el ide. A legérdekesebb talán a Bagmati folyó két partja volt, ami számomra a természet körforgását jelenítette meg: a termékenység, a születés szimbólumai szemben a halottégetések szertartásával. Ebben a térségben sok színes ruhás, festett arcú hindu szent ember él, akikkel készült közös fotónk is.”
A krokodil nem jó barát – Masai, Kenya
“A vendéglátóm nem ért rá néhány napig, ezért kerestem magamnak programot, és gondoltam, elmegyek a maszájokhoz. Mivel nem volt klasszikus értelemben vett turistaszezon, ezért én voltam az egyetlen, aki akkor repülővel oda utazott. Az öt nagyvadat akartam megcsodálni, de a táborban találkoztam egy váratlan vendéggel is. Az rögtön feltűnt, hogy a tábor körül nincs kerítés, de követtem az utasítást, hogy most két órát pihenjek a kicsit távolabbi sátramban, mielőtt vadlesre megyünk.
Pihenés közben mocorgást hallottam, és amikor kinéztem, egy krokodil bukkant elő a tóból. Hanyatt-homlok menekültem a központi sátorba, ahol megnyugtattak, hogy az állat nem tud a tóparti emelkedőn felmászni a sátorig, így biztonságban vagyok. A további pihenőidőimet mégis inkább a közeli maszáj faluban töltöttem, ahol nagy barátságot kötöttem a helyiekkel.”
Castro nyomában – Kuba
“A Sierra Maestra hegyen dzsungeltúrán vettem részt, ahol felmásztunk oda, ahol Fidel Castro bujkált évekig és irányította a forradalmat (Comandante de la Plata és Casa del Fidel). Vadregényes a táj, és nagyon párás-ködös a levegő. A helyiek el is nevezték ezt a helyet felhők színházának, mivel olyan, mintha a pára vagy a felhők alakzatokat rajzolnának a levegőbe.”
- Németh Alice, jogtanácsos, úgy 15 éve utazik, jellemzően egyedül, saját tervezésű útvonalakon. Kerüli a tengerparti, semmittevő kikapcsolódást, és – ahogy ő fogalmaz – szenvedéllyel keresi a lehetetlen úti célokat.
“Vadvízi” evezés másképpen – Dél-Afrika
“Bár jól láthatóan közelített a vihar, társaságunk mégis elindult egy bárkában hajókázni. A folyó egy szakaszán vízilovak, egy másik részén pedig krokodilok voltak. A vihar egyre közelített, olyannyira, hogy már a helyi kormányoson is a kétségbeesés jeleit véltük felfedezni, úgyhogy az utolsó pillanatban inkább lehúzódott a partra és ott vártuk meg a vihar végét. Mi pedig végig azon gondolkoztunk, melyik jobb nekünk: ha a krokodilok vagy ha a vízilovak közé esünk?”
Koreai demilitarizált övezet – Észak- és Dél-Korea határvidéke, Ázsia
“A legkülönösebb hely, ahol valaha jártam. A kék barakkok ENSZ fennhatóság alatt állnak. Mi a déli oldalon voltunk, onnan fényképezhettünk át északra de úgy, hogy álltunk egy lépcső tetején, és az ENSZ őrök meredten figyelték, hogy mit fényképezünk. A kék házacskák arra valók, hogy ott jönnek össze a két fél képviselői, ha valamilyen egyeztetés válik szükségessé. Mindegyik katonán napszemüveg volt, mert állítólag a szemük alapján be lehetne azonosítani őket. Az ENSZ katonák a déli oldalon ma már 90%-ban dél-koreaiak, de azért még mindig van közöttük svéd, lengyel és amerikai is.”
Vízipóló, az meg mi? – Lesotho, Afrika
“Kedvenc helyi vezetőm, hivatalos nevén Lucky Boy. A srác imádott focizni, úgyhogy amikor említettem neki, hogy híres magyar focistát hirtelen nem tudok mondani, de a vízipólósaink többszörös olimpiai bajnokok, akkor rám nézett, és kikerekedett szemmel kérdezte: Jó-jó, de mi az a vízipóló?”
- Nagy Koppány project manager egy üzleti tanácsadó cégnél, sok blog szerzője, szenvedélyes utazó és előadó, amatőr gokart versenyző, és egy tündéri kislány apukája.
Jakuzzi a természetben, Tenorio Nemzeti Park, Costa Rica
“Latin-Amerika egészen varázsos világ, szinte mindenki boldog, az emberek nyitottak, kevésbé gátlásosak, a főtereken énekelnek, táncolnak, fociznak, mindenhonnan zene szól. És nagy a még felfedezésre váró, érintetlen természeti területek aránya.
Ez a nemzeti park is ilyen. Itt aránylag jó esély van rá, hogy láthatsz jaguárt, bár mi nem találkoztunk vele, hiába mentünk éjszakai túrára. Viszont az esőerdő mélyén felkerestük ezt a folyót, ami két barna színű patak összefolyásából táplálkozik. Mindkét patak valamilyen vegyületet hoz, ami összekeveredve végül egészen képtelenül kék színűre változtatja a vizet. A patak 15 fokos, de természetes medencéiben 40-50 fokos meleg víz bugyog fel, így fürödtünk is benne.”
A fátyol mögött – Machu Picchu, Peru
“Dél-Amerikába nagyon nehéz leszervezni utat. Lefoglalod, mégsem lesz meg, nem jön érted, akivel megbeszélted, stb. Azt hiszed, mindent előkészítettél, de nem lesz úgy. Ezért mindent rugalmasan kell kezelni. Van is erre egy szavuk: manyana, ami szó szerint holnapot jelent, de igazából a jó ég tudja. Éppen ezért ez egy szervezett út volt, bár mi saját szakállunkra kibővítettük Kolumbiával és Costa Ricával. Természetesen Peruban a Machu Picchut is felkerestük, és bár minden útikönyvben verőfényes napsütésben fotózzák a romokat, nekünk sikerült szakadó esőben felmenni. A város egyébként nem túl régi, hiszen a spanyolok elől elmenekülő indiánok építették, de maga a hely egészen misztikus.”
Benne leszek a tévében – Bosznia-Hercegovina
“Ez az út arra kiváló példa, hogy nem kell a világ végére menni maradandó élményekért. Kell hozzá néhány jó fej útitárs, és egy kis nyitottság. Hárman utaztunk autóval Montenegróba. Semmi nem volt előre leszervezve, így ott szálltunk meg, és azt csináltuk, ahol és amit csak akartunk. Hazafelé jövet Boszniában töltöttünk 2 napot.
Útba esett egy épülő völgyhíd, és gondoltuk, milyen jó lenne megnézni közelről az építkezést. Kitaláltunk hát egy sztorit arról, hogy a Discoverytől vagyunk, és érdekes forgatási helyszíneket terepszemlézünk, hátha felengednek a pillérekre. És ez a történet átment! Felvittek bennünket egy távolabbi, készülő hídpillérre, ahol végig nyomtuk kamerával angolul a szitut. A lényeg, hogy ha belevágsz, és bármi történik, azonnal kell válaszolni,nem túlmagyarázva dolgokat.”
Olvass még utazókról!
- Interjú a férfival, aki a világ minden országában járt
- Micsoda Turista: Balázs még az Amazonasban is úszott
- Hátizsákkal járja a világot a 73 éves magyar nő
