1. A fejtetvesség olyan komoly problémát jelentett, hogy az emberek inkább lemondtak a hajukról
Az ókori Egyiptom lakosainak nagy része borotválta a fejét. Ezt rengeteg írásos bizonyíték és akkoriban született kép is alátámasztja, és számtalan korabeli utazó törte rajta a fejét, hogy vajon miért lett sikk és divat Egyiptomban a kopasz fej. A mai történészek erre már tudják a pontos választ: a tetvek mindenhol fellelhetők voltak az ókori Egyiptom területén. Az uralkodók sírkamráit is elárasztják a tetvek, feltehetően az uralkodók maradványai közül özönlenek ki.
Persze, tetűirtó szerek már az ősi Egyiptomban is voltak, de vagy nem voltak elég hatékonyak, vagy túl macerás lehetett a használatuk. Akárhogy is, az emberek többségének elege lett az egész nemzetet érintő tetvességből, és inkább a teljes testet érintő borotválást választották a férfiak és a nők is. A nők általában parókát hordtak – ezek hajból készültek, és ha netán megfertőződtek, azonnal meg lehetett szabadulni tőlük.
2. Az egyiptomi nőknek rendszeresen beszóltak a férfiak az elhaladó hajókról
A beszólás, kifütyülés nem új keletű találmány. A mai nőket is frusztrálja, ha egy férfi utánuk fütyül, vagy erkölcstelen megjegyzéseket kiabál, de ez semmi ahhoz képest, amit az ősi Egyiptom hölgyeinek kellett eltűrniük. Egy görög történetíró, Hérodotosz számolt be arról az esetről, mikor az egyiptomi férfiak – egy vallási ünnepre készülődve – családjukkal együtt hajóra szálltak, hogy Bubasztisz városába jussanak egy mélyen spirituális és szent ceremóniára. Ettől függetlenül az odavezető úton a férfiak folyamatosan zaklatták a nőket. Hérodotosz szerint a férfiak “hangosan kiabálva csúfolódtak a nőkkel”, és még attól sem riadtak vissza, hogy a városokban járva “felhúzzák ruháikat”. Állítólag a férfiak abban a halvány reményben tették mindezt, hogy egy lányt esetleg annyira felizgatnak, hogy az a vízbe ugrik, és utánuk úszik.
3. Tutanhamon fáraó múmiáját erekcióval temették el
Amikor Howard Carter megtalálta Tutanhamon fáraó érintetlen sírját, tele kincsekkel és értékes relikviákkal, a világon mindenhol megírták, mi mindent találtak a sírban. Egyetlen aprócska – vagy nem is annyira aprócska – kivétellel.
Tutanhamon fáraót úgy tették a sírba, hogy erekciója volt. Senki sem tudja pontosan, hogy ennek mi az oka, de Tutanhamon az egyetlen egyiptomi uralkodó, akit így mumifikáltak. Természetesen számtalan elmélet született a jelenségről, egyik őrültebb, mint a másik. Például az egyik elgondolás szerint az erekció valójában nem is az övé, hanem a balzsamozók helyettesítették a fáraó nemi szervét egy nagyobb benyomást tevő donoréval.
4. Az egyiptomiak születésszabályozó módszerei gyomorforgatóak voltak
Az egyiptomiaknak megvoltak a maguk módszerei a családtervezésre. Elképesztő felfedezéseket tettek, ami arra utal, hogy az ókori Egyiptomban nagy érdeklődés övezte a gyógyászatot, és széleskörű ismeretekkel rendelkeztek. A nőknek csak néhány születésszabályozó lehetőség állt rendelkezésükre, ideértve a különféle fogamzásgátlókat is. Jobbik esetben ezek mézet tartalmaztak, de a bátrabb nők falevelek és krokodilürülék keverékét is bevethették. A keveréket ezután belsőleg – igen, a hüvelybe kenve – kellett alkalmazni, vagy jó eséllyel gömbölyű hónapok elé nézett az egyiptomi asszony.
De a férfiak sem jártak jobban – a nekik szánt fogamzásgátló módszerek sem voltak sokkal jobbak. Például hagymalével kellett bedörzsölniük a fitymájukat azért, hogy ne nemzzenek gyereket. Az máig nem derült ki, hogy ezek a fogamzásgátló módszerek mennyire voltak hatásosak.
5. A szép nők testét hagyták rothadni, hogy megakadályozzák a nekrofíliát
Ha egy egyiptomi férfi meghalt, azonnal a balzsamozóba került. A nőknél ez nem mindig ment így. A törvény értelmében a szép és erejük teljében lévő halott nőket nem küldhették azonnal a balzsamozóba, három-négy napot várni kellett. Ennek az volt az oka, hogy nem bíztak a balzsamozó személyzetében, hogy nem fogják megszentségteleníteni a testet. És nem, ez nem pusztán paranoia, hanem nagyon is jogos félelem volt. Egy balzsamozó egyszer egy királyi testet kapott mumifikálásra, és egy munkatársa rajtakapta, ahogy megszentségteleníti a testet. Bár azonnal kipenderítették, tanultak a dologból – így az egyiptomi uralkodók már nem bízták a frissen elhalálozott nők testét a balzsamozókra.
6. A fáraók erősen elhízottak voltak
A legtöbb festményen a fáraók vékony, izmos emberek, de ez nagyon távol állt a valóságtól. A fáraók a képek megrendelésekor úgy utasították a művészeket, hogy a műveken legyenek vonzóak, ám mumifikálódott testük egészen másról árulkodik. Az egyiptomi uralkodói család tagjainak nagy része masszívan túlsúlyos volt.
Az uralkodók étkezési szokásai rettenetesek voltak. Papjaik előírása szerint naponta három lakomán vettek részt, ahol borral, marhahússal és süteményekkel tömték meg a hasukat. Vagyis álló nap telített zsírokban gazdag élelmiszerek tornyosultak előttük.
A múmiáknál a kutatók ennek megfelelően eltömődött artériákat, domború hasakat és masszív zsírredőket találtak. Bizony, az egyiptomi fáraók elhízottak voltak. Ez olyannyira köztudott volt, hogy az egyiptomi orvosi szövegekben már időszámításunk előtt 1500-ban is felhívták a figyelmet a túlsúly veszélyeire.
7. Az egyiptomiak hashajtót szedtek havonta háromszor
Az uralkodói családban nagy volt az aggodalom a túlevés miatt. Bár túlsúlyosak voltak, ez nem jelentette azt, hogy azok is akartak maradni. Az egyiptomiak számára pedig továbbra is a vékony, izmos test volt a szépségideál. Így aztán mindent megtettek azért, hogy egészségesek és csinosak legyenek.
A legtöbb egyiptomi havonta háromszor hashajtót szedett, mely általában ricinusolajat vagy abból készült szert jelentett, és egy teljes napot a mellékhelyiségben töltött. Nem volt olyan probléma, amire ne hashajtót szedtek volna. Még a hasmenést is hashajtóval kezelték.
8. Az egyiptomi proktológusokat a “végbél pásztorának” hívták
A gyógyítás az egyiptomi kultúra egyik alapköve volt, és abban az időben kiemelkedően fejlettnek számított az orvostudományuk. Mint ma nekünk, úgy az egyiptomiaknak is minden testrészükre jutott egy szakorvos. Voltak fogászaik, szemorvosaik és természetesen a hátsókkal foglalkozó proktológusok is. Akiknek a neve egyiptomi nyelvről szó szerinti fordításban így hangzott: a végbél pásztora. A proktológia tudománya még csak ekkortájt indult fejlődésnek, így ezeknek az orvosoknak leginkább a beöntések beadásával volt dolguk.
A proktológusok voltak azok a szakembereik, akik pontosan tudták, hogyan kell elkészíteni és beadni a különféle szereket a végbélbe. Az egyiptomiak büszkék voltak beöntéstudományukra. Még egy egész mítoszt is költöttek köré. A beöntés hitük szerint Thoth isten találmánya volt, melyet átadott az embereknek is – így Thoth a végbélnyílás Prométheuszává emelkedett az egyiptomi hitvilágban.
9. Furcsa termékenységi tesztek
Mások furább módon jutottak eredményre: volt orvos, aki egy gerezd fokhagymát vagy hagymát helyezett a nő hüvelyébe. Reggel aztán megszagolta a nő leheletét. Az ókori egyiptomiak meggyőződése szerint a női test minden nyílása kapcsolatban állt egymással, és a szájból közvetlen összeköttetés vezetett az alsóbb régiókba. Ha az orvos érezte a hagyma illatát, akkor ez az összeköttetés akadálytannak bizonyult és a nő termékenynek ítéltetett. Ha nem volt meg a hagymaillat, akkor a két régió között akadályok lehettek, így a nő nem volt alkalmas a megfoganásra.
10. Az ókori egyiptomiak szerint a férfiak is menstruálnak
Az ókori Egyiptomban népbetegségnek számított a bilharziózis – latin nevén schistosomiasis –, aminek következtében az ember közérzete romlott, a vizeletben és a székletben pedig vér jelent meg. Annyira gyakori volt ez a fertőzés, hogy az ókori egyiptomiak azt hitték, ez a menstruáció. Elfogadták, hogy a férfiak is úgy menstruálnak, mint a nők, ahogy azt is a felnőtt lét normális részének tekintették, hogy vér ürül a testükből. A véres vizeletet még jó jelnek is tekintették: hitük szerint a menstruáló férfi termékeny volt. Az egyiptomiak szerint nem volt jobb jele annak, hogy egy férfi készen áll az apaságra, mint hogy megfertőzte egy élősködő féreg.