Rémálom a karácsony, mert én csak egy szerető vagyok!

Ha egy szeretői kapcsolat elindul, először könnyedén rábólint mindkét fél. Elhitetik önmagukkal, hogy semmi lényegeset nem várnak a másiktól, csak egy laza szexkapcsolatot akarnak. Azonban azt sokszor kihagyják a számításból, hogy a találkozások alkalmával megismerik egymást, és a kialakuló kötődésnek köszönhetően – a kezdetben tervezett laza kapcsolat helyett – idővel egyre többre vágynak. Vágynak arra, hogy ne csak órákra korlátozódjanak az együttlétek, hogy ne csak egy röpke összebújás erejéig lehessenek együtt.

A kezdeti, vérpezsdítő izgalom után megjelenik a biztonság iránti igény. Ettől kezdve a nehezen ellopott órákra korlátozódó kapcsolat már nem lesz többé kielégítő. Vélhetően eljön az a pillanat, amikor az egyik félnek már több kell. Ez általában az a fél, aki a szeretői státuszban van.

Ha a nő szerető: “Sohasem másznék bele egy boldog házasságba”

Kornél és Klári kapcsolata is hasonlóan alakult. Kornél 39 éves, kétgyermekes vállalkozó, a házassága már nem volt számára kielégítő, felesége nem inspirálta őt, a szex is hiányzott az életükből. Kornél a fogorvosi rendelőben találkozott a 34 éves Klárival, miközben együtt várakoztak. A fogászati kezelések során később is többször összefutottak, beszélgettek, és sokat nevettek. Érezték, hogy vibrál körülöttük a levegő, és hamarosan egy ágyban találták magukat. Klári egy utazási iroda asszisztenseként dolgozott, ugyanabban a kerületben laktak, könnyen meg tudták oldani a találkozókat, így kialakult egy tartós szeretői kapcsolat. Eleinte mindkettőjüknek elég volt a néhány lopott óra, ekkor még Klári sem akart többet. Aztán jött a karácsony egy nagyon fájdalmas felismeréssel. Erről mesél ő.

Amikor Kornélt megismertem, akkor egyedül éltem, de nem akartam mást, mint egy laza kapcsolatot, mert hiányzott a szex. Nem számítottam arra, hogy Kornél nagy hatást fog rám tenni a szexen kívül is. Jóvágású, szexi férfi, és ráadásul intellektuálisan is nagyszerű partner.

A mi kapcsolatunk januárban kezdődött és eleinte még kielégítő volt a heti néhány hancúr, a felugrom és szexelünk egyet, aztán elviharzok című történet. Két év elteltével azonban már féltékennyé váltam, őrjöngtem, amikor hazarohant. Dühös lettem, amikor a gyerekeiről mesélt, és meg tudtam volna ölni a feleségét.

Próbáltam az érzéseimet kordában tartani, de nem sikerült, és Kornél is érezte, hogy szenvedek.  Ő is belém szeretett, de egy pillanatra sem hitegetett azzal, hogy otthagyja a családját. Borzasztóan fájt, és őrölt ez a kapcsolat. Sokat fogytam, és kezdtem egyre rosszabbul kinézni. A harmadik karácsony maga volt a pokol. Én otthon ültem abban a lakásban, amiben egy idő után már közös dolgaink is voltak. Iszonyúan nehéz volt a tudat, hogy a szentestét egyedül fogom tölteni, mert a szüleihez mentek a családdal. Utáltam, hogy beáll jó férjként a kötelező programokba, a családját, és nem engem visz el a szüleihez, és jó apa módjára az utolsó szar kütyüt is megveszi a gyerekeiknek.

A Facebookon ott mosolyogtak, mint egy álomcsalád. A csinos kis jégcsap feleségével és a két kölyökkel. Utáltam magam azért, mert nyomoztam, és hívogattam őt telefonon. Mintha megtébolyultam volna. A karácsonyi időszakban nem bírtam uralkodni magamon, állandóan csörgettem. Persze ő némán hagyta a telefonját, mit sem törődve velem, sőt egy idő tán ki is kapcsolta, és nem adott életjelet. Fel kellett ismernem, hogy zavarom őt..

Tehetetlen voltam, és azt éreztem, hogy egy nyomorult valaki vagyok, aki kötődik egy olyan pasihoz, aki egyáltalán nem fogja otthagyni a családját. Átvert, értéktelen némbernek éreztem magam, aki hagyja, hogy kihasználják.

 Mindez az érzés úgy tombolt bennem, hogy közben nagyon szerettem őt. Ekkor feltettem magamnak a kérdést, hogy miért vagyok benne egy sehová sem vezető kapcsolatban? Fájt megkérdezni azt önmagamtól, hogy hogyan lehet nekem elég majd december 30-án egy röpke két órás találkozás alatt karácsonyozni és megélni a meghittséget?

Hogyan érhetem be ennyivel? Mire várok, akkor, amikor szaladnak az évek, és én is gyereket akarok? Elkezdtem kívülről nézni a saját filmemet. Láttam magam, amint egyre sorvadok el, és szurkoltam magamnak, a film főszereplőjének. Félhangosan kiabáltam neki, azaz magamnak, hogy állj fel, és menj arrébb! Ébredj fel, mert tönkremész! Önmagamat láttam, és kívülállóként szorítottam magamnak, hogy térjek már észre! Mit ne mondjak, elég skizofrén élmény volt, de elég erős lettem ahhoz a felismeréshez, január 30-án szakítsak vele, és elkezdjek teljes életet élni.”

Klári történetében a harmadik karácsony volt az a nagy krízist generáló helyzet, amikor felismerte, hogy szeretőnek lenni óriási kompromisszumokkal jár.

Vera mesél magáról a következő történetben, aki az örök szerető szerepében élt.

“Komolyan el kell gondolkoznom magamon. Feltűnt, hogy már a sokadik kapcsolatomban kerülök szeretői státuszba. Nem vagyok buta nő, és szépnek is mondanak. Én sem értem magam, mert már többedszerre tapasztalom meg, hogy milyen következményekkel jár szeretőnek lenni. Az első kapcsolatomnál éppen egyetemista voltam, amikor egy nős pasi szeretője lettem. Utólag látom és érzem, hogy megalázó kapcsolat volt. Csak arra kellettem, hogy parádézzon velem.

Aztán belekerültem egy másik kapcsolatba, ahol szintén nős volt a pasi, természetesen gyerekekkel is meg volt tűzdelve a történet. Ebben a karácsony volt a legborzasztóbb. Már az ünnepek előtt sem tudtunk találkozni, mert a családi kötelezettségek elrabolták. Bár megígérte, hogy ha rövid időre is, de átjön szenteste. Ennek ellenére nem érkezett meg, pedig nagyon készültem rá.

Díszítettem a fát, kézzel készített ajándékot tettem a fa alá, egyedi csomagolásban, finom vacsorát főztem, az ő kedvencét. Ünneplőbe öltöztettem a lelkem, és boldogan vártam őt. Telt az idő, és nem jött. Miatta nem utaztam el a szüleimhez, a néhány perc miatt, amit ígért nekem. Szenteste egyedül üldögéltem, és számoltam a perceket, egyre reményvesztettebbé váltam. Arra vágytam csak, hogy teljen már el ez az átkozott ünnep, és találkozhassak Vele. Vele, aki most ajándékot bontogat a feleségével és a családjával.

Egy jelentéktelen, szánalmas másodhegedűsnek éreztem magam. Akkor nem voltam képes meglátni a helyzetemet, mert szerelmes voltam.

A szeretői kapcsolat drága mulatság, látványos, eleinte üde és csábító, de tudni kell, hogy valószínűleg szeretőként az életünk fontos pillanatait egyedül fogjuk megélni.

Fontos azonban tudni, hogy a szeretői kapcsolatok nagy része nem képes életben maradni akkor, ha az válik a fő kapcsolattá. Csakis az alapkapcsolatra támaszkodva marad életben, mert a lopott órák hangulata egészen más, mint amikor a munkás hétköznapokban kell helytállni egymás mellett.