Shakespeare híres szerelmeseiről már jó pár mozifilmet forgattak (1968-ban például Frederico Fellini), de a való életben is akad néhány vászonra kívánkozó szerelmi történet. Ezek például olyanok:
60 év után találtak újra egymásra
Anna Kozlov három napja volt férjnél, amikor búcsút kellett intenie Borisznak. Az orosz vezetés akkor azt gondolta, a Vörös Hadsereg hamar megnyeri a második világháborút, és Borisz hazatérhet. De nem tért haza hamar, és miközben távol volt, Sztálin rezsimje Szibériába száműzte Annát és a családját – Anna pedig üzenni sem tudott a férjének. Borisz éveket töltött a szerelme felkutatásával, de mindhiába.
Anna nem térhetett vissza a szülővárosukba; magányába, bánatába belebetegedett. Öngyilkosságot kísérelt meg, naphosszat csak sírt, az anyjának pedig elege lett ebből. Mindent elégetett, ami lányát Boriszra emlékeztette.
Végül Anna és Borisz is újraházasodtak, később viszont megözvegyültek, és ekkor történt a csoda: Anna ellátogatott Borovljankába, szülővárosában pedig szembejött vele egy férfi. Borisz azonnal felismerte régi szerelmét, és a pár 60 évvel az első esküvő után újra kimondta a boldogító igent.
Fotó: Siberian Times
Naponta látogatja, és olvas neki
Ami egykor a Titanic volt, az most a Szerelmünk lapjai című film, és bár a karakterek kitaláltak, létezik egy házaspár, akik a főszereplői lehetnének a történetnek. Jack és Phyllis Potter 70 éve házasok, az asszonynak súlyos demenciája van, férje már nem tudja őt ellátni a házukban. Phyllis egy nyugdíjasotthonban él, alig emlékszik a múltjára, de egyet tud: szereti azt a férfit, aki a kezét fogja. Jack minden nap ott van vele, és felolvas a naplójából, melyet 1941. október 4-én kezdett el írni, amikor megismerte őt. Újra és újra elmeséli az asszonynak közös életük történetét, fotókat mutat neki a házukról, a családjukról, az utazásokról, na meg a kedvenc háziállataikról. “Phyllis arca felderül, ha Jack ott van. Bármit is vett el tőle a betegség, a szerelmet nem tudta” – mondták az ápolók, akik meghatódva szokták nézni az idős angol házaspárt.
Fotó: Kent online
Esküvő a századik születésnapon
1983-ban kezdődött Forrest Lunsway és Rose Pollard története, a barátaik mutatták be őket egymásnak egy táncos esten. Rose akkoriban vesztette el a férjét, Forrest pedig két feleség elfogyasztása után magányosan élt. Bár 64 kilométerre laktak egymástól, a férfi naponta meglátogatta a nőt, esténként azonban a saját ágyában aludt. Az udvarlás húsz évig tartott, ekkor Forrest megkérte Rose kezét. Az asszony csak nevetett, hiszen Forrest akkor már 90 éves volt, ő pedig 80. “Akkor megyek hozzád, ha megéred a százat!” – mondta neki, és a be is tartotta a szavát. Forrest 100. születésnapján örök hűséget fogadtak egymásnak, még Barack Obama és felesége is gratulált nekik.
