A The Worthy Projectben önkéntes, hétköznapi, 20 és 47 év közötti nőkkel dolgozott, minden forma, minden méret, minden testalkat megtalálható a képeken. Arra kérte a fotóalanyokat, hogy beszéljenek arról, hogyan hat a szépség az életükre. Le kellett írniuk egy papírra egy mondatot, ami számukra meghatározó volt az önértékelésükben, olyat, amitől értéktelennek érezték magukat. Ezeket a mondatokat tartják maguk előtt a nők fotókon, megosztva velünk a legérzékenyebb emlékeiket.
Elnézve a képeket, nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy a társadalom milyen keményen bánik a nőkkel, a testükkel és önbizalmukkal. Ha nő vagy, akkor biztos belefutsz életed során olyan helyzetbe, amikor az emberek azt hiszik, joguk van véleményt formálni a testedről és arról, hogy miért nem jó úgy, ahogy van, hogyan kellene kinézned. Az üzenet ordít a képekről, azt is odaírhatták volna nyugodt szívvel, hogy “az én testem, semmi közötök hozzá, hogy nézek ki!”
Kierra nemcsak a negatív üzenetre fókuszált, ezért az önkénteseknek az első képek után le kellett írniuk egy pozitív mondatot is egy papírra, amit átadtak egy társuknak. Fantasztikus módja annak, hogy tudjuk, nem vagyunk egyedül a tökéletlen testünkkel és megalázó emlékeinkkel. Hogy szépek vagyunk és teljesen mindegy, mit gondolnak rólunk mások. Ha a társadalmi hozzáállást nem is lehet megváltoztatni, az egyén szintjén hozhatunk változást: például elmondhatjuk egy barátnőnknek még ma, hogy mit szeretünk benne, hogy mennyivel többet jelent számunkra, mint egy test.
“Teljes méheltávolítás 31 évesen, miközben szerettünk volna még egy babát.”
“Maradj kövér, nem szeretem a vékony lányokat.”
“Fizikailag rendbe jöttem, érzelmileg megtörtem.”
“Lehet, hogy ezután a gyerek után el kéne köttetned magad.”
“Senki sem fog szeretni.”
“Enned kéne pár sajtburgert.”
“Nem akarom, hogy bármi közöm legyen hozzá! – az apám”
“A felsőd túl szűk, nem gondolod?”
“Ciki, ha kövér nővel látnak együtt.”
