Blanche Monnier története

Az 1849-ben született Blanche Monnier élete csodásan indult, varázslatosan szép és kedves lány volt, akiről mindenki csak legekben tudott beszélni. Ahogy nőtt, egyre inkább magára vonta a férfiak figyelmét, szívét azonban csak egyiküknek sikerült elrabolnia. A lány 24 éves korában szeretett bele a nála 30 évvel idősebb párizsi ügyvédbe, aki nemcsak korával, hanem republikánus világnézetével is kivívta Blanche családjának ellenszenvét. Ráadásul a Monnier család nem kívánta egy elszegényedett ügyvédhez kiházasítani a lányt. 

Blanche és az ügyvéd azonban nem törődött a pletykákkal és a család gonoszkodó megjegyzéseivel; őszintén szerették egymást. Minél komolyabb lett a kapcsolatuk, annál nagyobb gonoszság növekedett a szigorú szülők szívében. Kapcsolatuk már 5 éve tartott, amikor Blanche édesapja elhunyt, a lány pedig az anyjával és testvérével élt tovább. Bátyja, Marcel kedvelt személy volt, senki sem tudta róla elképzelni, hogy képes lenne egy olyan szörnyű terv kiötlésére, amivel örökre megpecsételi húga sorsát. 

Egy levél leplezte le a szörnyűséget

Blanche egyik napról a másikra nyomtalanul eltűnt, senki nem tudott semmit a hollétéről, leszámítva az anyját és a testvérét, akik mélyen hallgattak a lány fogva tartásáról. Sőt, az asszony és Marcel azt hazudták, hogy a lány meghalt, és hatalmas fájdalommal gyászolták őt. A színjátékot Blanche udvarlója és barátai ugyan gyanúsnak találták, de egy ponton belenyugodtak a történtekbe. Az ifjú nőnek pedig onnantól kezdve a Poitiers városban található otthonuk egyik szobája jelentette a világot. Az apró helyiségben csak egy ágyat kapott, az ablakra szerelt spalettákat pedig gondosan bezárták, hogy se napfény, se friss levegő ne jusson be a szobába. Friss ételt és tiszta vizet sosem kapott, kizárólag a családtagok maradékát dobták be neki.

Bár szerelme, aki korábban feleségül akarta venni, 3 évvel azután, hogy Blanche eltűnt, meghalt, a család továbbra is embertelen körülmények között tartotta, kvázi túszként az egykor szépséges lányt. Egészen pontosan 25 évig volt kénytelen így élni.  1901. május 22-én ugyanis különös dolog történt: egy sorsfordító névtelen levél érkezett a Poitiers-i rendőrkapitányságra. „Kapitány úr, tisztelettel tájékoztatom Önt egy kivételesen kegyetlen és példátlanul súlyos esetről: egy régen eltűnt lányt tartanak fogva Madame Monnier házában. Egy piszkos ágyban alszik, éheztetik és gyakorlatilag a saját ürüléke veszi körül” – állt a bejelentésben.

Így találtak rá Blanche Monnier-re, akinek a kórházban a haját is le kellett vágni (Fotó: fr.wikipedia.org)

A hatóságok komolyan vették a bejelentést és másnap rendőröket vezényeltek az akkori Visitation utca 21. szám alatt (ami ma Arthur Ranc utca 14. szám) található házba. Bár a levelet olvasva a rendőrök felkészültek a legrosszabbra, az embertelen körülmények, a látvány és a szagok még számukra is elviselhetetlenek voltak. A levélben leírtaknak minden szava igaz volt, a csonttá és bőrré fogyott, mindössze 30 kilót nyomó Blanche-ot egy sötét és bűzös szobában tartották, kulcsra zárt ajtó mögött. 

Így néz ki ma a ház, ahol fogva tartották Blanche-ot (Fotó: Google Maps)

Még a rendőröket is sokkolta

Az egykor csodaszép nő addigra testileg és lelkileg is szörnyű állapotba került: a bezártság és a magány az őrületbe hajszolta az  anno csupa szív lányt, aki már csak árnyéka volt régi önmagának, a szó szoros és átvitt értelmében véve egyaránt. A helyszínre kivezényelt rendőrök így emlékeztek vissza a kiszabadítására: „Azonnal elrendeltük az ablakok kinyitását, de ez egyáltalán nem ment könnyen. A nehéz anyagból készült függönyöket olyan vastag porréteg borította, hogy alig lehetett elhúzni. Ahhoz, hogy az ablakokat kinyithassuk, le kellett csavarozni a spalettákat. A borzalmas állapotban lévő Monnier kisasszonyra csak azután találtunk rá, hogy sikerült kinyitni az ablaktáblákat. Ruhátlanul feküdt az ágyban egy piszkos takaró alatt. Az ágy mellett megkérgesedett ételmaradékot, emberi ürüléket és fel-alá szaladgáló bogarakat láttunk. A szobában olyan orrfacsaró volt a bűz, hogy félbe kellett hagynunk a helyszínelést.” 

A meghalt lélek

Blanche néhány nappal később került be egy párizsi kórházba, kétségbeejtő állapotban. Miután fizikailag valamelyest megerősödött, átszállították egy pszichiátriai klinikára, ahol 12 évet töltött. 64 éves korában hunyt el, de gondviselői szerint a lelke már akkor meghalt, amikor családtagjai rázárták az ajtót. Hiába tettek meg érte mindent az orvosok, sem testileg, sem lelkileg nem talált magára évekkel a szabadulása után sem. 

Bár az igazság soha nem derült ki, egyes teóriák szerint a testvérek arisztokrata származású anyja volt az egész terv kiötlője. A szintén ügyvédként dolgozó Marcel pedig segédkezett neki. Ugyanakkor a rendőrségen mindketten azt vallották, hogy Blanche elméje megbomlott, és ő maga akarta, hogy bezárva tartsák. Ezt azonban szinte senki nem hitte el a családnak. 1901 novemberében, Blanche megmentésének évében börtönbüntetésre ítélték a testvérét. Ám Marcel mindazon kegyetlenség ellenére, amiket elkövetett, mindössze másfél évet börtönt kapott. Az édesanyjuk szívproblémái miatt egyetlen napot sem töltött a rácsok mögött, már csak azért sem, mert két héttel a letartóztatását követően hirtelen elhunyt. 

Forrás: Via, Nyitókép: Getty Images