Riccardo Bertani saját bevallása szerint már az általános iskola után érezte, hogy nem való neki a közoktatás. Más dolgok érdekelték, elsősorban mondjuk a családja polcain sorakozó orosz nyelvű könyvek, amiket bár nem értett, mégis lenyűgözték őt furcsán kanyargó betűikkel. Bertani ezért nem folytatta tanulmányait a közoktatásban, megpróbált inkább a földeken dolgozni, mint a falubeliek általában, de hamar bebizonyosodott, hogy a földműves munka sem neki való.
Ekkor kezdett el elmélyedni a különféle nyelvekben, ami rövid idő alatt szenvedélyévé vált. Először az oroszt tanulta meg, aztán más szláv nyelveket, például az ukránt is, majd elkezdett további ritka vagy ősi nyelveket felkutatni. Neki köszönhetően számos ilyen, szinte ismeretlen nyelven íródott dokumentum lett elérhető olasz nyelven.
A különc Bertani munkamódszere is elég szokatlan: rendszerint hajnali 2 körül kel, mert szerinte olyankor fog a legjobban az agya, elmerül szövegei között, és megnézi a napfelkeltét is. A világ nyelvészei csodálattal figyelik munkáját, és számos külföldi konferenciára is meghívták már, de Bertani – hiába ismer annyi kultúrát – soha nem tette ki a lábát falujából. Bertani egyébként nem beszél angolul, németül vagy bármilyen más modern indoeurópai nyelven anyanyelvén kívül.
