Tavaly szeptemberben dőlt el, hogy az idei ISF Iskolai Triatlon Világbajnokságon, Brazíliában a tizenhat éves Nyers Kamilla fogja képviselni Magyarországot. A tinilány a Budaörsi Triatlon Klub sportolója, országos triatlonbajnok, korábban külföldi versenyeken is szép eredménnyel végzett.
“Már alsó tagozatban látszott, hogy Kami tehetségesebb, hogy egyértelműen kiemelkedik a többiek közül – meséli Kamen-Juhos Ildikó, Kamilla egykori testnevelő tanára, atlétikaedzője, jelenleg a Magyar Diáksport Szövetség szakmai menedzsere. – Hamar kinőtte az iskolai kereteket.”
Edzés reggel, délután, hétvégén
Kamilla családja Ócsán él, reggelenként onnan fuvarozzák Budaörsre, úszásra a sportoló lányt. “Négy ötvenkor kelünk, öt húszkor indulunk, hogy odaérjek hatra az edzésre. Anyukám szokott vinni kocsival, hajnalban még viszonylag hamar odaérünk. Edzés után Budaörsről a nyolcadik kerületi sulimba már tömegközlekedéssel utazom. Az első órára nem érek be, csak körülbelül kilencre, de mivel sporttagozatos osztályba járok, ezt az iskola elfogadta; minden segítséget megkapok, hogy eredményesen versenyezhessek” – avat be Kami, aki a Vörösmarty Gimnáziumban tanul.
“Délután van lehetőség tanárokkal pótolni, de nekem általában nincs időm a korrepetálásra, mert olyankor is edzésem van. Vagy a Margit-szigeten futok, vagy tornatermi edzés van, heti kétszer pedig görgős edzés Budafokon, ilyenkor egy teremben tekerünk. Szombat délelőttönként is van még egy kiegészítő edzés. A sport és az iskola szinte teljesen kitölti az időmet, szórakozni nem nagyon járok, de nem is hiányzik. Nekem egyre fontosabb a siker, az eredmények. Tudom, hogy ahhoz kemény munkára van szükség, ami nyilván lemondásokkal jár. De ezt egyáltalán nem sajnálom, már megszoktam, és a triatlon nélkül üres lenne az életem.
Az edzőtársaim a barátaim, nagyon jó a közösség, a hangulat, imádok velük lenni. Sokat tanulok az edzőimtől, Ildikó néni és Jani bá’ is szinte már családtagnak számítanak. Pótszülőknek, akikre felnézek, akik mindig mellettem állnak.”
Jani bá’ – ahogy Kami emlegeti –, a lány futóedzője. Az a Zemen János, aki 1976-ban a montreali olimpián döntős volt 1500 méteren (ezt eddig egyetlen magyar futónak sem sikerült felülmúlnia), és aki több duatlon- és triatlon-világbajnokunk edzője is volt. Ahogy beszélgetünk, kiderül, hogy Jani bá’ már néhány apró jelből leveszi, Kami éppen milyen formában van. “Csak ránézek, és látom, hogy jó napja van-e – szól közbe az edző. Látszik, hogy néhány szóból, mozdulatból megértik egymást. – Ha nincs jól, teljesen reménytelen hajtani, akkor aznap inkább lazábbra vesszük. Aki nincs ott fejben, az úgysem tud rendesen edzeni. De Kami kitartó, céltudatos, szerintem még sok eredményes verseny előtt áll!”
Amióta kiderült, hogy Kamilla kiemelkedő a triatlonban, szülei mindenben támogatják. Azt mondja, az ő sikere a család sikere is. Időbeosztásban, programokban is sokat kell igazodni egy versenysportolóhoz. “Mostanában több külföldi versenyen is eredményesen részt vettünk – mondja így, többes számban –, többek között Ausztriában, Szlovákiában, Csehországban, Szlovéniában.” Ezekre a helyekre általában a család is elkíséri a fiatal lányt. “Ha a világranglistán benne vagy az első ötvenötben, akkor már meg tudsz élni belőle. De addig eljutni sok évbe és még több munkába telik” – mondja az edző.
Átlagos civil életet, családot tervez
Kami még bizonytalan, mi lesz majd a gimnázium után, egyelőre a következő versenyeire koncentrál, és mellette az iskolában is teljesítenie kell. Most a brazil út miatt két héttel a tanév vége előtt lezárják a jegyeit. “Úgy érzem, minden jól halad, most még azon vagyok, hogy leadjak pár kilót, az megkönnyítené az alapozást.” Ezt hallva Ildikó aggódva kérdezi a lányt, mit evett ebédre, mire kiderül, hogy egy pizzás csiga belsejét. Egyöntetűen megállapítjuk, hogy tartalmasabb táplálékra lenne szükség.
Kami megnyugtat, hogy egyébként rendesen eszik, csak kicsit át kell alakítania az étkezési szokásait, hogy fogyni tudjon. “Annyira már ismerem őt, hogy ne lepődjek meg azon sem, ha esetleg elfelejt ebédelni – mondja mosolyogva Ildikó –, de ezért is vagyunk mi, felnőttek mellette, hogy figyeljünk azokra a dolgokra, amit ő esetleg nem tart annyira fontosnak. Bár ahogy idősödik, úgy válik egyre tudatosabbá.” Kisiskolásként rendszeresen hagyta el a tornazsákját, de olyan is volt, hogy egy versenyen a rajt előtt még a chipért szaladgált, mert nem került fel a lábára. A kis csapatnak sok közös emléke van.
Ahogy a társai, természetesen Kami is szeretne majd egyszer civil munkát, családot, gyereket. “Úgy képzelem, hogy a gimi után továbbtanulok, de még nem tudom, mi szeretnék lenni. Amikor látom, hogy a nővérem éjszakákat tanul át, hogy bejusson az egyetemre, akkor azt gondolom, hogy az ő élete sem könnyebb, csak más területen kell teljesítenie. Az is jó, hogy a triatlon változatos, úszó például semmiképp nem lennék, azt a monoton edzésmunkát biztosan nem bírnám. Most egyébként úgy gondolom, hogy úgy huszonöt-huszonhat éves koromig csinálom a versenysportot, aztán egy teljesen átlagos, civil életet képzelek magamnak. Hasonlóan a példaképemhez, Vanek Margithoz, akit szintén Jani bá’ edzett. Ő világbajnoki bronzérmes triatlonista, most ideiglenesen visszavonult, nemsokára szülni fog. Szerencsés vagyok, hogy a barátja lehetek. Remélem, hogy a nyári, brazil verseny után ő is büszke lehet majd rám!