Akkor még nem sejtettem, hogy nem ez lesz az egyetlen mondat, amitől felszalad a szemöldököm, és azt sem tudtam, hogy az Alfahím egyszerűen nem bír halkan beszélni, és akár akarjuk, akár nem, az ő monológja fog begyűrűzni a nyugodt, békés vasárnapi ebédünkbe.
A helyszín Magyarország, majdnem Budapest, kedves, piros kockás terítős étterem, és az Alfahím mögöttem csak beszél, beszél, de a partnere talán ha egy-egy mondatot mond, de nem sok esélye van, hogy beleszóljon az Alfahím randijába.
Hátrasandítok, hogy ki az a magabiztos ember, aki már gyermeke születése előtt konkurenciának tekint egy csecsemőt, és nem csalódok, mert az előítéletek jó dolgok (nem), picit kopaszodó, öltönyös, negyvenes férfi, vele szemben csinos, kék miniruhában a randipartnere, már összekulcsolt kezekkel és lábakkal ül, a teljes elzárkózás jeleként.
“…És nagyon furcsa volt, hogy az Éva már aznap este nem jött át a Petiékhez, így egyedül mentem a haveromékhoz. Aztán egyszer csak kapok egy fotót egy sütiről, hogy ő sütötte, de akkor már gyanús volt, mert nekem ilyen sütit a 20 éves sütött (és akkor a 20 éves szeretőnek csak ennyi lett a titulusa – a 20 éves), akivel akkor jöttem össze, amikor az Évivel kibékülőfélben voltunk. Szóval jött a kérdés Évitől a sütifotó után, hogy tudod, hogy ezt kivel fogom megenni? És már küldtek is magukról szelfit, az Évi meg a 20 éves.
És Évi mondta, hogy akkor ennyi volt. De az ő lakásában laktunk. Kérdeztem, akkor most én hova menjek?
Hű, gondoltam, most tényleg ez lenne a befűzős szöveg? Alfahím tényleg azt hiszi, hogy ez az a történet, amire buknak a csajok. Végül is az őszinteség fontos. Nagyon drukkoltam a kék ruhás nőnek, hogy meneküljön el, de ha netán mégsem randin vannak, akkor csak mondja meg neki, hogy ez nem túl menő történet. Lehet, hogy az utolsó sarki kocsmában a haverok megveregetik a vállát érte (én kérek elnézést), mennyire menő, még egy 20 évest is meghúzott. Szerintem az ilyen férfiaktól, akik azt gondolják, attól férfi a férfi, ha kinyitja a nő előtt az ajtót, de tisztelet az nincs, aztán félredugás után meg nem értik, hova kéne költözniük, menekülni kell, de messzire.
A kék ruhás nő hangját aztán akkor hallottuk először, amikor kihoztak nekik egy nagy adag somlóit, és elhangzott Alfahímünktől, hogy
Ne turkáljad, egyél belőle rendesen, tegyél rá plusz porcukrot is, egész héten sanyargatod magad, milyen nő az, akivel nem lehet egy jót enni!
Mi meg csak pislogtunk egymásra, hogy ezt akkor jól hallottuk-e, és végre nagyon halkan megszólalt a kék ruhás nő. “Dehát én élvezem az edzéseket!” És remélem már a randi/ebéd végét várta csak. Szegény, nem hangzott túl lelkesnek, és az a mondata Alfahímnek, hogy ő csakis könyvborító alapján vásárol könyvet és pont, mert másnak egyszerűen nincs értelme, már el sem jutott hozzá. És szerintem a porcukrot nem a somlóira, hanem Alfahím fejére szórta volna, de ugye, ilyesmit nem szabad.
Tanulság végül is annyi, hogy nyilván nem mondhatom meg senkinek, hogy kivel randizzon, de ha egy bunkóval hoz össze élet, nyugodtan állj ki magadért, és ne hagyd, hogy a hülyeségeivel leigázzon.
