Az úgynevezett táplálkozási trendek körülbelül félévente végigsöpörnek a bolygón, ennek nyomán boldog-boldogtalan kezdi el tömni magába az aktuális spéci zöldséget, cukrot vagy tejet helyettesítő csodaszert és mindenki örül, hogy mennyire egészségesen táplálkozik. Abba azért nem árt belegondolni, hogy az efféle hóbortok milyen hatással vannak a környezetünkre.
Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy nem gúnyolódok senkin, aki jól átgondolt étrendje, esetleg a valóban egészséges táplálkozás miatt fogyaszt bizonyos élelmiszereket. Azt azonban hajlamos vagyok megmosolyogni, amikor valamelyik hollywoodi szupersztár – például az újabban életmód-tanácsadóként mérföldes marhaságokat posztoló Gwyneth Paltrow – rácsodálkozik egy egzotikus vagy épp teljesen hétköznapi terményre, bogyóra, gyökérre és másnap Hollywoodtól Biharkeresztesig hirtelen mindenki az adott terményt, bogyót vagy gyökeret kezdi zabálni kilószámra.
Egyrészt, simán előfordul, hogy az adott cuccnak nincs különösebb csodatévő ereje – persze, egyáltalán nem baj, ha valaki az étrendjébe rendszeresen bevesz egészséges zöldségeket, gyümölcsöket –, másfelől viszont az ilyen esetekben a megugró fogyasztói igények jellemzően a termelőkre is extra terheket rónak.
Az egyre nagyobb tömegeket kiszolgáló áruházak, szuper-, hiper- és egyéb marketek pedig igyekeznek a lehető legolcsóbb forrásból beszerezni az árut, úgyhogy ilyen esetekben nem ritka, hogy az adott terményt, bogyót vagy gyökeret előállító dél-amerikai, afrikai, távol-keleti régiókban irtózatos környezetpusztítás veszi kezdetét, ahogy a helyi gazdák újabb és újabb erdőket irtanak ki, hogy a helyükön aztán a fehér ember számára épp oly’ kedves finomságokat termesszék.
Persze, tudom, a hús – vagy épp a tej – fogyasztása is óriási környezeti terhelést okoz, és az egészségünknek is jót tesz, ha étrendünkben alaposan megritkítjuk az állati fehérjét. De mielőtt hanyatt-homlok indulnánk a biopiacra, hogy kézműves quinoával és kókusztejjel pakolnánk tele a hűtőt, nem árt belegondolni, hogy környezeti lábnyomunk méretét vajon csökkenteni fogjuk-e így.
Sok helyen ma már nagyon népszerű a helyi termelőket előnyben részesítő locavore mozgalom, amelynek egyik fő célja, hogy minimálisra csökkentse az élelmiszerek előállítási, illetve fogyasztási helye közötti távolságot, mivel az egyik legnagyobb környezeti terhelést a termények szállítása jelenti. Vagyis, ha az egészséges étrended háromnegyedét olyan cuccok alkotják, amelyek Dél-Amerikából, Ázsiából vagy épp Új-Zélandról származnak, akkor abba is gondolj bele, hogy mennyi kerozin, gázolaj, benzin vagy épp villamosáram kell hozzá, hogy az adott finomság eljusson a tányérodig. Lássunk egy pár példát, az egészséges, de mégsem túl környezetbarát terményekre!
Quinoa
Ennek a növénynek nálunk jellemzően a magját fogyasztják, ezért sokan gabonaféleként gondolnak rá, holott a spenóttal és a céklával áll közelebbi rokonságban. A bolíviai és perui Andokban előszeretettel fogyasztott quinoát azonban a nyugati trendek miatt ma már akkora mennyiségben kell termelni, ami komolyan veszélyezteti a helyi gazdák megélhetését.
A quinoa egyre népszerűbb nálunk is – Bolíviában és Peruban pedig már nem bírják megfizetni (Fotó: Getty Images)
A quinoa ára ugyanis közel megháromszorozódott az elmúlt években, és bár a University of Minnesota és a marylandi Towson University közös kutatása feltárta, hogy ez eleinte jó hatással volt a helyi gazdasági helyzetre, a gazdák egyre nagyobb területeken kezdtek kizárólag quinoát termeszteni. A monokultúrás gazdálkodás nem tesz jót a termőföldnek, ráadásul Dél-Amerikában sok gazdálkodó a láma- vagy alpakatenyésztést dobta sutba a quinoáért, így jelentősen csökkent a termőföldek hozama az értékes állati trágya mennyiségének csökkenése miatt, cserébe viszont fokozódott a talaj eróziója, s ez hosszú távon elsivatagosodáshoz vezet.
Ráadásul – a Guardian brit lap információi szerint – a quinoa ára ma már tényleg olyan magasságokba emelkedett, ami miatt a helyiek közül sokan már nem engedhetik meg maguknak a fogyasztását, ezzel főleg Bolívia egyes vidékein drámaivá vált a lakosság alultápláltságának mértéke.
Jó hír a quinoa környezettudatos rajongói számára, hogy a szaúdi King Abdullah Egyetem kutatói feltérképezték a növény genetikai állományát, ennek köszönhetően nagyobb hozamú és olcsóbban előállítható változatok jöhetnek létre belőle. Amíg ez bekövetkezik, addig viszont érdemes lehet csökkenteni az eddig fogyasztott mennyiséget, vagy épp teljesen kihagyni az étrendünkből a quinoát.
Avokádó
A jellegzetes, körteformájú zöldségre azonnal lecsap bárki, aki egészségesen szeret táplálkozni. Ez teljesen érthető, az avokádó tömve van hasznos tápanyagokkal, ráadásul salátába, szendvicsbe, tésztába egyaránt kiváló alapanyag. Azonban gondolnád-e, hogy kedvenc avokádód megvásárlásával mondjuk egy drogkartellt támogatsz?
Az amerikai Chipotle étteremlánc már arra figyelmeztet, hogy a klímaváltozás miatt lekerülhetnek az étlapról az avokádós ételek (Fotó: Getty Images)
2013-ig a mexikói gazdák zöld aranyként hivatkoztak az egyre népszerűbbé váló avokádóra, azonban ma már gyakran “blood avocado”-ként, vagyis véres avokádóként nevezik a rücskös külsejű zöldséget. Az egyre csinosabb profitot termelő növényre ugyanis felfigyeltek a drogkartellek is, és csúnyán rászálltak az avokádóban utazó gazdákra: minden rekesznyi termés után vámot szedtek, beszálltak a műtrágya és a növényvédő szerek kereskedelmébe, sőt sok farmert egyszerűen arra kényszerítettek, hogy a kartell valamelyik tagjának a nevére írassa a birtokát.
Ha erre nem voltak hajlandóak, megfenyegették a családtagjaikat, vagy szimplán megölték őket.
Emellett az avokádó termesztéséhez rengeteg vízre van szükség – egyetlen terméshez akár száz literre – miközben azokon a területeken, ahol jelentős termelés folyik (Mexikó, Chile és Kalifornia egyes részei) súlyos aszály tombolt az elmúlt években.
Ebben az esetben sajnos nincs olyan jó hír, mint a quinoa esetében, így csak annyit lehet tenni, hogy más forrásból származó avokádót vásárol az ember, ha megteheti. Mivel azonban ezek a zöldségek kifejezetten a melegebb éghajlatot kedvelik, így is rengeteg szállítást igényelnek, úgyhogy a fogyasztott mennyiséget is érdemes lehet csökkenteni, ha tekintettel akarunk lenni a környezetünkre.
Kókusz
Van aki a kókuszolajra esküszik mint az egészséges táplálkozás alapkövére, van, aki a kókusztejet nyakalja literszámra, mert tagadhatatlanul frissítő és egészséges. A népszerűség átka azonban itt is megmutatkozik: az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának adatai szerint ma már évente körülbelül 62 millió tonna kókuszdiót termelnek világszerte.
Thaiföldön, de más Délkelet-ázsiai országokban (Malajziában, Indonéziában vagy Srí Lankán) idomított makákó majmokat használnak a kókusz szüretelésére. Egy-egy majom akár napi 1600 kókuszt is le tud hozni a magas pálmafákról, sokkal többet, mint a legügyesebb ember. Ez azonban egyet jelent a fogságban tartott állatok dolgoztatásával, amelyeket sok helyen borzasztó körülmények között tartanak és bántalmazzák is őket.
Így tanítják be a makákókat a kókuszdió szüretelésére (Fotó: Tumblr)
Ha tehát ragaszkodsz a kókuszolajhoz vagy kókusztejhez, alaposan nézz utána, hogy olyan forrásból származzon, ahol nem használnak állati munkaerőt. Illetve, az avokádóhoz hasonlóan, ebben az esetben is érdemes belegondolni, hogy mennyi energiára van szükség, mire a kókuszdió megérkezik a sarki kisközértbe a távoli ültetvényről, és ennek fényében csökkenteni az elfogyasztott mennyiségeket.
Kakaó
Van, akinek nem teljes a reggel egy pohár forró kakaó nélkül, van, aki esti édességszükségletét fedezi így, és akkor még nem beszéltünk a kakaóvaj-tartalmú krémekről, pakolásokról. Azonban a kakaótermesztés több okból is rendkívüli károkat okoz a környezetnek.
Egyrészt az egyre növekvő kereslet miatt hatalmas területeket sajátítanak ki kakaóültetvénynek, ami elsivatagosodáshoz vezet. Ráadásul – főleg Afrikában – a népszerű növény termesztésével foglalkozó gazdák sokszor nem keresnek napi két dollárnál többet. Emiatt sajnos gyakran előfordul, hogy gyerekmunkát alkalmaznak, hogy így próbáljanak versenyképesek maradni.
Kakaóültetvényes az afrikai Elefántcsontparton – egyre nehezebb körülmények között kell dolgozniuk (Fotó: Getty Images)
Emellett, a Nyugat-Afrikában található kakaóültetvényeket a növények között pusztító járványok, kártevők és a szélsőséges időjárás is tizedeli. A kakaóban érdekelt cégek ezért termelésük egyre nagyobb hányadát telepítik át Dél-Amerikába, ahol már eddig is több ezer hektárnyi esőerdőt taroltak le.
A környezeti károkat nehezebb enyhíteni, a kizsákmányolás ellen azonban tehetsz, ha fair trade kakaót vásárolsz. További jó hír, hogy nagy erőkkel zajlik az eddigieknél emberibb körülmények között működő kakaóipar kialakítása: az első ilyen kakaóbabokat 2002-ben szüretelték az ausztráliai Queenslandben, és bár még kell egy kis idő, amíg versenyképessé válik a termelés, 5-10 éven belül valószínűleg könnyebb lesz “etikus” kakaóhoz jutni.
Ausztrália persze messze van, ezért aki gondol az ökológiai lábnyomára, nem fogja literszámra nyakalni a kakaót.
Ha szeretnéd tudni, hogy egy-egy általad megvásárolt termék honnan származik, kikhez és milyen arányban jut el a pénz, amit kifizetsz érte, a Buycott nevű alkalmazás segítségével megtudhatod, ráadásul, itt arra is figyelmeztetnek, ha más jellegű etikai problémák merülnek fel egy-egy terménnyel vagy élelmiszerrel kapcsolatban.
