“Finnország tárt karokkal várja a külföldi diákokat” – mondta nyitóbeszédében Petri Tuomi-Nikula finn nagykövet, a budapesti Akváriumban rendezett Future Work Festival egyik díszvendége. “A finn egyetemek ingyenesek, és a finn kormány kifejezetten támogatja, hogy külföldi – főleg az Európai Unió területéről érkező – diákok is tanuljanak nálunk, úgyhogy kérlek, gyertek hozzánk, ahol ráadásul érdekesebbek lesztek a többi külföldinél, mert magyarok vagytok!”
Tuomi-Nikula ezután félig magyarul azt mondta: “likoljátok a Facebook-oldalunkat, ahol néhány héten belül egy fontos bejelentést olvashattok. Na jó, nektek elárulom, hogy egy olyan rendszert tervezünk indítani, ami összekapcsolja a finn és a magyar fiatalokat. Kicsit olyan ez, mint a régen a levelezőpartnerek esete, kombinálva a Facebookkal és kicsit talán a Tinderrel is.”
Önmagában beszédes, hogy a most 66. évében járó finn nagykövet ilyen természetességgel beszél a közösségi média különböző csatornáiról, ez ugyanis jól mutatja, hogy a finneknél mennyivel előrébb járnak hozzánk képest a digitális írástudás területén. De az utána következő Marjaana Manninen, a Finn Nemzeti Oktatási Tanács tanácsadójának előadásából az is kiderül, hogy az oktatás terén is lenne még hová fejlődnünk: az 5,5 milliós Finnországban a teljes lakosság 42 százalékának van felsőfokú végzettsége, Magyarországon ez az arány mindössze 22 százalék.
A Marjaana Manninen által felvázolt finn oktatási rendszer Magyarországról nézve sci-fi utópiának tűnik (Fotó: Future Work Festival)
“A tavalyi év során zajlott le a finn nemzeti alaptanterv átfogó reformja – mondta Manninen. – A fókuszban az élethosszig tartó tanulás áll, amelynek során a tanulóknak sikerélményt kell megtapasztalniuk, és fontos, hogy átérezzék a tanulás örömét. Az új alaptanterv emellett a minket körülvevő világ változásaira is reagál: az iskoláknak proaktív szerepet kell vállalniuk a jövő formálásában, egy fenntartható jövőben, amelyet közösen építünk. A tanterv szellemisége szerint olyan iskolákat képzelünk el, ahol hibázni nem rossz dolog: a hibákra szükség van a biztonságos környezetben zajló tanulási folyamat részeiként. Emellett úgy látjuk, hogy a jó minőségű tanuláshoz a tanulók aktív részvételére, illetve a tanárok és a diákok közötti tartalmas együttműködésre van szükség.”
Egyenlőség ingyenesen, zsákutcák nélkül
Manninen egészen idilli képet festett a finn oktatási rendszerről a hallgatóság számára: “Finnországban az alapvető oktatás ingyenes, a hatóságoknak pedig garantálniuk kell, hogy mindenki egyenlő módon férhessen hozzá az oktatási szolgáltatásokhoz akkor is, ha speciális nevelési igényei vannak. A finn iskolarendszer azt is biztosítja, hogy azoknak is legyen lehetőségük fejleszteni, képezni magukat, akiket egyébként anyagi akadályok hátráltatnának ebben.”
“Az oktatási rendszerünkben nincsenek zsákutcák – mondta Manninen. – A rendszer nagyon átjárható, így semmi sem akadályozza meg a tanulókat, hogy a legmagasabb szintekre is eljussanak. Senkit sem hagyunk magára. A tananyagok, az iskolai utaztatás és étkezés, valamint az egyéb szolgáltatások is teljesen ingyenesek a tanulók számára.”
A finn rendszerben a tanulókat viszonylag kevés órában képzik, az oktatás színvonala pedig igen egységes, az egyes iskolák között csupán apró különbségeket lehet felfedezni. A legutóbbi, Magyarország számára lesújtó eredményeket hozó PISA-jelentés szerint a finn lányok valamivel jobb eredményeket érnek el, mint a fiúk. Világviszonylatban ritkaságszámba megy, de a finn lányok nagyobb valószínűséggel választják a természettudományos (S.T.E.M.) területek valamelyikét, mint a fiúk.
A finn rendszer négy alapvető területet jelöl meg, ahol a diákokat képezni kell. Ezek a területek a tanulás, a tudás és szakértelem, a jólét és a vezetői képességek. A finn iskolák tanulási közösségekként működnek, ahol mindenkire egyenlő figyelem jut. A diákok számára oktatási tervet állítanak össze, de ha a tanuló igényli, akár személyre szabottan is foglalkoznak vele. A tanítás során olyan kompetenciákra is hangsúlyt fektetnek, amelyek tantárgyaktól függetlenül hozzájárulnak a diák jövőbeni boldogulásához és általános jólétéhez.
A különböző tantárgyak – például a matematika, erről bővebben lejjebb – oktatása során a hangsúlyt a megszerzett készségek felhasználására és a problémamegoldásra fektetik, de emellett arra is odafigyelnek, hogy a diákok megtanuljanak több nyelvet, kompetensek legyenek az informatika, infokommunikáció világában, megértsék a vállalkozói világ működését, aktív résztvevői legyenek a fenntartható jövő építésének, emellett pedig megtanulják a kritikai gondolkodást, és a különböző tanulási módszereket is elsajátítsák. A már említett jólét olyan pszichológiai hátterű fogalmakra is vonatkozik, mint az, hogy a gyerekek odafigyeljenek saját magukra és másokra, magabiztosan képesek legyenek ellátni mindennapi feladataikat, emellett képesek legyenek az önkifejezésre és a másokkal való kapcsolattartásra is.
“Az új alaptanterv reagál a jövő kihívásaira – mondta Manninen. – Célja, hogy olyan tudást adjon a tanulók kezébe, amelyek a jövő szempontjából a legértékesebbek. Az iskoláknak nyitottabbá kell válniuk az őket körülvevő társadalommal való együttműködésre, miközben erősíteniük kell a tudományos és matematikai kompetenciákat, az írástudást és a nyelvhasználatot, de az állampolgári kompetenciákat is, a kezdeményezőkészséget és a tudatos fogyasztói hozzáállást egyaránt. A jövő tanulóinak képesnek kell lenniük arra, hogy az újdonságokat gyorsan elsajátítsák, hogy megbirkózzanak a változásokkal és a bizonytalansággal, hogy képesek legyenek különbséget tenni szükséges és felesleges dolgok között, hogy gyakorolják a problémamegoldást és a kritikai gondolkodást, illetve hogy saját cselekedeteiket egy társadalom és egy globális közösség részeként is képesek legyenek értékelni.”
Finnország legnépszerűbb matektanára
Marjaana Manninen után az a Pekka Peura lép a színpadra, aki Finnországban közel egy évtizede dolgozik a személyre szabott tanulás módszereinek kidolgozásán. Módszertanát – amellyel folyamatosan kísérletezik, és amely bármelyik tantárgy oktatása során alkalmazható – több száz tanár használja már hazájában és világszerte. Peura egyébként matematikát és fizikát tanít gimnazistáknak, újító megközelítésével pedig kiérdemelte a “Finnország legnépszerűbb matektanára” megtisztelő címet.
“A matematika ma is ugyanaz, mint ami eddig is volt, a lényeg az, hogyan tanítjuk meg a gyerekeknek – kezdte előadását Pekka Peura. – A középpontban a motiváció áll. Mindannyian szeretünk új dolgokat megtanulni, azonban akkor leszünk igazán motiváltak, ha olyasmit tanulhatunk, amiről tudjuk, hogy milyen értéket fog jelenteni számunkra, vagy amiben kifejezetten jók vagyunk. Az én célom megérteni, hogyan tanulunk jól és hogyan lehet fokozni a motivációt.”
Peura rámutatott, hogy a tananyag nem lehet sem túl nehéz, mert akkor kudarcélménye lesz a diákoknak, sem túl könnyű, akkor ugyanis csökken a motiváció.
Pekka Peura, Finnország legnépszerűbb matektanára (Fotó: Future Work Festival)
“Fontos szempont, hogy a 15 éves diákoknál a matematikai tudás szempontjából legjobb és a leggyengébb képességű diák között 7 iskolaévnyi különbség van – magyarázta Peura. – Ha tanárként megfelelően akarom tanítani a diákjaimat, ezt fel kell ismernem, és a napi tananyagot úgy kell strukturálnom, hogy mindenki számára érthető legyen, és megfelelő kihívást jelentsen. A jó hír az, hogy erre számos kiváló eszköz létezik.”
Peura matematikaóráin az egyes témákat több kisebb elemre bontja, például a vektorok esetében az első lépés az, hogy a gyerekek megértsék a vektor fogalmát. Innen haladnak tovább, van, hogy egy-egy téma akár száz kisebb lépésre bomlik szét. A gyerekek csapatokat alakítanak és mindenki saját érzése szerint megjelöli, hogy mennyire érti az adott témát. A legfelső szint az, amikor a tudás annyira biztos, hogy akár a barátaiknak, osztálytársaiknak is képesek elmagyarázni egy-egy fogalom vagy témakör lényegét. A második szinten megértik a témát, a harmadikon azonban már akadhatnak olyan területek, amivel kapcsolatban további magyarázatra van szükség. A legalsó szint, ha a diáknak további gyakorlásra, tanulásra van szüksége, hogy megértse a tananyagot. Létezik egy ezeken kívüli opció is, ha a diák úgy érzi, hogy nincs szüksége az adott tudásra, ez akkor lehet lényeges, ha teljesen más szakterületen kíván tovább tanulni. Peura pedig arra bátorítja a diákokat, hogy egymást tanítva érjék el, hogy a tudást mindenki el tudja sajátítani.
Pekka Peura a Google ingyenes táblázatkezelőjében követi diákjai munkáját
“Ehhez arra van szükség, hogy a diákok biztonságban érezzék magukat az osztályteremben, és nyugodtan ki tudják fejezni magukat” – magyarázta a celeb tanár. “A Google, amelynek tavalyi bevétele 90 milliárd dollár körül alakult, végzett egy felmérést, amely megvizsgálta, hogy mitől működnek a jól teljesítő csapatok. Bár teljesen más területeken dolgoznak, közös volt bennük, hogy pszichológiai szempontból biztonságban érezték magukat – mintha csak az otthonukban, a barátaikkal dolgoznának együtt. Ugyanezt a légkört kell az osztálytermekben is megteremteni.”
Peura hozzátette, a sikeres iskolai közösségek egyik fontos alapköve a heterogenitás, vagyis a különböző hátterű gyerekek együttműködése, elfogadása.
“A heterogenitás fontos érték, jó, hogy különbözőek vagyunk – magyarázta a finn oktatási szakember. – Nagyon furcsa lenne a világ, ha mindenki ugyanakkorát tudna ugrani, vagy ugyanolyan gyorsan tudna futni, vagy ugyanannyit tudna. Amikor közös munkáról van szó, jó dolog, ha a csoport tagjai különbözőek. Az együttműködésen alapuló tanulásban nagyon fontos, hogy bármit csináltok, azt közösen csináljátok. Ugyanakkor a gyerekeknek képeseknek kell lenniük arra is, hogy önmagukat értékeljék: tudniuk kell, mi az, amit már tudnak, és mi az, amit még nem. De meg kell tudni határozniuk azt is, mi az, amit a következő lépésben meg kell tanulniuk, mint ahogy azt is, hogy milyen módszerrel tudják elsajátítani az új anyagot.”
Peura saját diákjait nem osztályozza, ehelyett elbeszélget a gyerekekkel, és megkérdezi őket, hogy milyen jegyet adnának maguknak. A gyerekek fejlődését a fentiek alapján egy online táblázatban vezeti, így gyakorlatilag valós időben képes követni, hogy diákjai hol tartanak, és mennyire tudják egymást segíteni, egymásnak megtanítani a hiányzó dolgokat.
“A tapasztalataim szerint tízből kilenc gyerek teljesen jól értékeli a saját munkáját – mondta az NLCafénak nyilatkozva Peura. – A fennmaradó egy sem akar csalni vagy kihasználni a rendszert, hanem jellemzően nem tudja felmérni, hogy pontosan mennyit tud. Ilyenkor a tanárnak kell a gyerekkel foglalkoznia, persze ez akár hetekig vagy hónapokig tartó folyamatot jelent.”
Pekka Peura elmondta, hogy oktatási módszereihez igyekszik olyan eszközöket találni, amelyek ingyenesek, így mindenki számára elérhetőek. “A matematika vagy a fizika oktatásának kulcsa a megfelelő megközelítés – mondta a szakember. – A másik, hogy elérjük, hogy a diákok képesek legyenek együtt dolgozni. Én most épp azon dolgozom, hogy az oktatást élvezetessé tegyük a gyerekek számára, ne pedig a frusztráció egyik forrásaként gondoljanak az iskolára. Fontos, hogy a tanárok is lelkesek legyenek azzal kapcsolatban, amit tanítanak, emellett pedig egy olyan irányba haladunk, ahol gyakorlati dolgokat taníthatunk a gyerekeknek, az eddigi példák azt mutatják, hogy ez egy nagyon sikeres módszer.”
“A következő 30 évben teljesen átalakul a világ”
A Future Work Festivalon nemcsak a tanulás, hanem természetesen a munka jövője is központi téma, az előadásokon gyakran kerülnek elő olyan kérdések, mint például hogy mit fogunk dolgozni 2030-ban, illetve hogy a robotok valóban elveszik-e majd az emberek munkáját.
“Ami most zajlik körülöttünk, azt a negyedik ipari forradalomnak szokták nevezni” – mondta az NLCafénak nyilatkozva Veres Rita, a Szilícium-völgyben működő – Ray Kurzweil és Peter Diamandis jövőkutatók által alapított – Singularity University budapesti nagykövete. “Én jobban szeretem azt a hasonlatot, amit Bojár Gábor mondott: az első forradalom az volt, amikor feltaláltuk a beszédet, a második pedig amikor az írást, vagyis egyfajta kihelyezett memóriát hoztunk létre, és elkezdtük felhalmozni a tudásunkat. Ami most zajlik körülöttünk, az nem az ipari forradalomhoz hasonlít, hanem annál sokkal nagyobb nagyságrendű. Az olyan izgalmas területek, mint a robotika, a mesterséges intelligenciák vagy például az idegtudományok nem önmagukban fejlődnek, hanem szinte minden összekapcsolódik mindennel, ami még dinamikusabb fejlődést eredményez. Ez ráadásul rendkívül gyorsan történik, és ez turbulenciákat okoz a társadalomban. Ezért kell megérteni, hogy mit jelentenek az exponenciális technológiák, és ebben a közegben kell gondolkodni a munka jövőjéről.”
Veres Rita, a Singularity University budapesti nagykövete szerint mindenkinek érdeke, hogy megértse, mit hoz a jövő (Fotó: Future Work Festival)
Veres Rita rámutatott, hogy jelenleg senki sem tudja, hogy mi fog bekövetkezni az előttünk álló évtizedekben, de négy forgatókönyv mentén össze lehet foglalni a lehetséges jövőképeket: az első szerint az embereknek valóban nem kell majd dolgozni a jövőben, mivel a robotok és mesterséges intelligenciák minden feladatot elvégeznek, az embereknek az alkotás és az önmegvalósítás tölti majd ki az idejét.
“Elon Musk is felhívta rá a figyelmet, hogy ha ez bekövetkezik, akkor mi lesz az, ami értelmet, keretet ad az életünknek – magyarázta Veres Rita. – Az ipari forradalom után is hasonló helyzet alakult ki, amikor egy csomó állás valójában szükségtelenné vált, csak azért maradhattak meg, hogy a társadalmi feszültségeket elkerüljék. Pontosan ilyen társadalmi feszültségeket rejt a második forgatókönyv, amely szerint a technológia fejlődése széles körű munkanélküliséghez vezet, pedig a technológia demokratizálja és demonetizálja is a világot. A harmadik forgatókönyv szerint sok állás megszűnik majd, de helyettük rengeteg új fog létrejönni, amelyeknek ebben a korban nagyobb a hozzáadott értéke. Olyan munkákra gondolok, mint például a biohacker vagy a virtuális térdesigner. Ott van az alapjövedelem lehetősége is, amellyel Finnországban kísérleteztek, és sokan azért sürgetik a bevezetését, mert egyre nagyobb a valószínűsége, hogy ezen az úton kell elindulnunk.”
Veres Rita szerint a technológia demonetizáló hatását szemléltetheti egy olyan jövőkép, amelyben a pénznek nem lesz jelentősége, vagy nem lesz akkora jelentősége, mint ma, mivel mindenki a személyes adataival fizet majd a különböző szolgáltatásokért. De az is lehet, hogy olyan helyzet fog kialakulni, amelyre egyelőre még megfelelő szavunk sincs. De vajon hogyan lehet felkészülni egy ilyen jövőre?
“A legfontosabb szerintem az, hogy mindenki legyen jövőkutató – tanácsolta Veres Rita. – Erre azért van szükség, mert nincs olyan jövőkép, amelyben ne lenne mesterséges intelligencia vagy önvezető autó. Ezeket meg kell ismernünk, mert félelemből nem lehet jó döntéseket hozni. Számomra a Future Work Festival is erről szól, mert itt és most van lehetőségünk, hogy befolyásoljuk a jövőt. A jövőt, amely mindenképpen eljön, akkor viszont már csináljuk jól!”
A jövő iránti érdeklődés mellett a tudományos “írástudás” lehet még a sikeres jövő záloga. Veres Rita szerint sok probléma, sok rossz politikai döntés is azért merülhet fel, mert kevés embernek van megfelelő tudományos alapműveltsége.
“Ez az a terület, ahol rengeteg beruházásra van szükség – hangsúlyozta a szakember. – A természettudományos terület nem új, viszont már az elmúlt 5-10 év is arról szólt, hogy nincs elég szakember, és ez az olló a jövőben csak tovább fog nyílni. Ezért ezen a területen minél több képzést kell elindítani, miközben ezzel párhuzamosan az emberi értékeket, a társas képességeket, a kreativitást, a kíváncsiságot, az érzelmi intelligenciát, az együttműködést, a kritikai gondolkodást és a csoportmunkát kellene fejleszteni. Számomra nagyon izgalmas volt, amikor Ferenc pápa a TED-előadásában arról beszélt, hogy a technológia hogyan fog az emberi kérdések megoldásában segíteni. A Szilícium-völgyben van egy mondás, hogy a legújabb technológiákat a leggyorsabban a bűnözők kezdik el használni, a leglassabban pedig az államok és az egyházak. Ha pedig már a pápa is arról beszél, hogy a jövő kutatása, a jövő formálása mennyire fontos, és amikor startupokat segítő inkubátort alapítanak a Vatikánban, akkor érezhetjük, hogy mennyire fontosak ezek a területek a jövőnk szempontjából.”
