A dari nyelven (a perzsa nyelv Afganisztánban használatos változata) bacha posh néven emlegetett kislányok külsejét teljesen fiúsra változtatják, és általában pubertáskorukig élnek így. A szokásról nagyon sokáig nem tudott a világ, először csak 2010-ben jelent meg ezzel kapcsolatban egy újságcikk. Az anyag szerzője, Jenny Nordberg azóta tovább kutatta a témát, és most egy könyvet is megjelentett ezeknek a kislányoknak az életéről.
Az afgán társadalom mélyen patriarchális, ezért csak a fiúgyermekek számítanak igazán. A fiúk azok, akik támogatni tudják a családjukat, ők örökölhetnek tulajdont is. Azokat a családokat, ahol nincs fiúgyermek, gyengének, hiányosnak tekintik, a szülőket pedig lesajnálják.
A bacha posh státusz nemcsak a családnak, hanem magának a gyereknek is nagyobb mozgásteret ad, hiszen a kisfiúk szabadabban élhetnek, játszhatnak, illetve arra is nagyobb az esélyük, hogy iskolába járhassanak, ami a kislányoknak nem mindig adatik meg. A visszatérés a női léthez azonban sokszor elviselhetetlen béklyókat tesz ezekre a lányokra, hiszen tinédzserként bezárul a szabadság ablaka, szoknyát és kendőt öltenek, és felkészülnek a házasságra azzal a férfival, akit a szüleik választanak számukra. Akadnak köztük ugyanakkor olyanok is, mint például a 15 éves Zahra (ő látható a második képen), aki soha nem akar nőként élni.
Nordberg szerint ezeknek a lányoknak a sorsa egy rendkívül rosszul működő társadalom terméke, melynek elkerülhetetlenül meg kell változnia.
