Elképzelem, ahogy két felnőtt férfi megkínoz egy macskát, de már a legelején elakadok, mert nem értem, miért teszik, és hogyan képesek rá. Hiszen egy 4-5 kilós kis állat teljesen védtelen két pasassal szemben. Meggyőződésem, hogy normális ember ilyesmire nem képes, és csupán egyetlen esetben érthető az erőszak egy állattal szemben: amikor az az életedre támad. Mondjuk, egy nagy kutya rohan feléd, és szét akar tépni, akkor védekezni kell, ez nem kérdés. Több ilyen helyzet nem jut eszembe, pedig töröm a fejem, de azt egyáltalán nem látom magam előtt, ahogy egy macska halálos fenyegetést jelentene két férfira. Bár a férfi szó túl megtisztelő annak a kettőnek, aki ezt tette…
Igyekszem nem elképzelni, ahogy a szegény cica sikított a fájdalomtól, miközben ezek a beteg idióták élve nyúzták meg. Hogy miért? Valószínűleg sosem derül ki. A cica gazdája egy idős néni, aki nyilván vigasztalhatatlan. Egy állat elvesztése önmagában is borzasztó fájdalom, de így elpusztulnia a házi kedvencnek, az érthetetlen és elfogadhatatlan. És persze eszembe jutnak a saját macskáim és kutyáim, akikért felelős vagyok, és voltam, meg leszek is, és elképzelem, mit csinálnék, ha valaki bántaná őket. Inkább nem írom le…
Van egy teóriám: aki egy védtelen állatot képes bántani, az bármire képes. Gyáva, sunyi és undorító, nem az a fajta agresszív paraszt, aki nekiesik a másik pasasnak a kocsmában, mert még ahhoz is gyáva, hiszen akár jól meg is ruházhatja az ellenfél, ha erősebb és ügyesebb nála. Így aztán egy kiscicával szemben lesz erős. Ezekben az embernek nem nevezhető lényekben olyan agresszió lakozik, amit nem tudnak kordában tartani és kezeltetni kellene. Hosszasan. Mielőtt a kisállatok kínzása után a gyerekek vagy az emberek felé fordulnak…
Sosem fogok elfelejteni egy esetet: egyszer a Moszkva téren láttam egy fiút, aki ököllel ütötte a kutyája pofáját, mert az nem akart elindulni felfelé a mozgólépcsőn. Éjszaka volt, 23 óra után, lehettem vagy 20 éves. A kutya sírt, de nem mozdult. A barom meg ütötte, hallottam a csattanásokat, és egy idő után odamentem, és ráüvöltöttem, hogy hagyja már békén azt a kutyát, és valószínűleg csúnya dolgokat is kiabáltam, mert teljesen elszállt az agyam. A pasas felém fordult, majd azt mondta, hogy ha nem tetszik, akkor ne nézzem, egyébként meg én is kaphatok tőle két pofont, egyébként meg az ő kutyája. Addigra teljesen elszállt belőlem minden józanság, remegtem a dühtől, és mondtam, hogy üssön meg nyugodtan, hiszen egy olyan gyáva alak, aki a kutyáját bántja, az nyugodtan megüthet egy nőt is. Nem mondom, hogy nem féltem, mert felém fordult és úgy tűnt, hogy mindjárt én következem, de akkor odalépett két fiú, akik arrébb toltak, és mondták a fickónak, hogy inkább velük próbálkozzon. A vita hevében a kutya póráza a földre esett, én meg elkezdtem simogatni szegényt. A két fiú nyakon ragadta a szemetet, felvitték a térre, mi mentünk a kutyával utánuk. (Simán feljött a mozgólépcsőn, húznom sem kellett) Közben magamban fohászkodtam, hogy ne szegény állaton álljon bosszút utána. Végül nem lett verekedés, csak ráijesztettek a fiúk arra a tetűre, engem meg elkísértek egy darabon. Sokszor eszembe jut az a kutya, hogy vajon mikor lépett le a pasastól, vagy melyik ütés után harapta meg a gazdának nem nevezhető állattartót…
De térjünk vissza a szegény cicára, aki már elpusztult, mert két barom megnyúzta, csak úgy, kedvtelésből. Bízom benne, hogy nem csak három évet, de rengeteg szenvedést is kapnak azok, akik elkövették mindezt, és soha többet nem lesz módjuk és alkalmuk újabb állatot bántani.
Addig is arra biztatok minden jóérzésű embert, hogy soha ne menjen el szó nélkül olyanok mellett, akik egy állatot bántanak, hanem szóljanak, jelentsék be, vagy fel az illetőt, mert ez a minimum. Örülök, hogy sikerült elfogni a macskakínzókat és remélem, megkapják a méltó büntetésüket, ami jelenleg maximum 3 év, ami véleményem szerint nem elég. Ha nincs priuszuk, akkor simán megússzák majd egy év felfüggesztett börtönbüntetéssel, és legközelebb nem hagynak majd nyomokat…