Hogyan került rád a sok-sok felesleges kiló? Mindig is ducibb voltál, vagy egyszer csak felszedted ezt a bő 40 kilót?
Nem, nem voltam duci, bár nádszál sem. 18 évesen 170 cm magassággal és 70 kilóval a környezetemtől mindig a „kicsit kövér vagy, fogynod kellene” visszajelzést kaptam. Aztán férjhez mentem, és ha szépen akarok fogalmazni, akkor azt mondhatjuk, hogy belehíztam a házasságomba röpke 5-6 év alatt.
Tudatában voltál annak, hogy ennyi felesleges kiló van rajtad?
Tudatában voltam a súlyfeleslegemnek, de valahogy mindig megnyugtattam magam azzal, hogy ha a tükörbe néztem, nem láttam magam vészesen kövérnek, azt mondogattam magamnak, hogy „ez még nem olyan gáz”.
Mikor vetted észre, hogy gond van? Volt egy pillanat, ami bevésődött a fejedben mint a változás pillanata?
A legmagasabb súlyom 110 kg volt, de 90 kg felett kezdett egyre kényelmetlenebbé válni helyzet. Viszont mindig meg tudtam magam vigasztalni egy kiadósabb vacsorával. „Megnyugtatta az idegeket” – gondoltam akkor. Egyébként nem vagyok nassolós típus, bőséges főétkezések elegek voltak a hízáshoz, és mivel a maradékot nem dobjuk a szemétbe, én lettem a család „konyhamalaca”. Szörnyű erre visszagondolni, de így történt.
Próbálkoztál korábban másfajta diétákkal, fogyókúrákkal?
Próbáltam sokszor jobban odafigyelni, mert mindig is nagy vágyam volt, hogy leadjam a felesleget. Egyszer sikerült is 3 kilótól megszabadulnom folyamatos éhségérzet árán, majd szép lassan a duplája kúszott vissza. Aztán egyik reggel a mérleg 110 kg-ot mutatott. Az volt a pont, hogy azt mondtam, ezzel az élettel szakítanom kell.
Mi hozta meg az áttörést, mi a kulcs, mi a titok? Hogyan kezdtél el változtatni? Nehéz volt az átállás?
Alapvetően nem volt nehéz változtatni, mert mindent ettem továbbra is, egyedül a zsírral főzést száműztem és az ételek mennyiségét csökkentettem. Utolsó étkezésem mindig egy joghurt este 5-kor, a vacsorát teljes egészében elhagytam az életemből. A kenyérféleségek fogyasztását redukáltam napi egy szeletre, több főzeléket és kevesebb tésztát ettem.
Sportolni is elkezdtél, vagy csak az étkezésre figyeltél oda?
Először úszni jártam le heti 3 alkalommal, majd két év „készülés” után átúsztam a Balatont, ami egyébként 16 éves korom óta bakancslistás volt. Aztán súlyzós edzéseket is beiktattam, később, amikor már a súlyfelesleg nagy része lement, elkezdtem rendszeresen futni. Közben egyre tudatosabban odafigyeltem az étkezésekre, sok-sok gyümölcsöt és zöldséget fogyasztva. Heti egy bűnbeesést engedtem meg magamnak egy kis szelet csokival, ezt még ma is tartom.
Milyen ütemben tudtál lefogyni? Emlékszel mérföldkövekre a fogyás során?
Pár nap alatt kezdett átalakulni a szervezetem, nem kívántam már akkora adagokat és nem éreztem éhséget. Egy héten belül a mérleg 107 kg-ot mutatott. Aztán szépen lassan egyre kevesebbet. Nálam úgy állt fel a rendszer, hogy 3 hétig semmi nem változott, a következő 3 hétben pedig 3-5 kiló ment le. Aztán 3 hétig újra stagnált, majd megint 3 kiló mínusz következett. Emlékszem, hogy már pont sikerült 100 kg alá mennem, amikor várandós lettem a kisebbik lányommal. A kórházba 117 kilósan mentem, de nem sokkal a szülés után 103 kg voltam. Ekkor 86 kilóig sikerült lemennem, aztán újra elengedtem magam, a sok-sok év kihagyás hatására a súlyom felkúszott időnként 88-90 kg-ra is, de ekkor mindig bekapcsolt a fejemben a vészvillogó. A vágy persze mindig megvolt további fogyásra, de nagyjából elégedett voltam ezzel a 86 körülivel.
A környezeted, családod, barátaid hogyan viszonyultak a változásokhoz?
Alapvetően támogatták a fogyási törekvéseimet. A nem olyan közeli barátaimon azt látom, hogy irigylik a kitartásom és azt, amit elértem, de nem is irigylik, inkább becsülik. Az első fotó 110 kg-nál, a döntés napjaiban készült. Aki készítette, akkor kinevetett, hogy micsoda fába vágom a fejszém. Már nem nevet.
Most hol tartasz kilóban és célban? És meddig, hova szeretnél eljutni? Mik a távlati terveid?
Most 68-70 kilónál tartok, 64 lenne a cél, de nekem az is elég, ha a mérleg nyelve nem megy feljebb. Száműztem a lustaságot, sportolok, futok és minden kilométer elégedettséggel tölt el. Soha nem ettem fogyókúrás készítményeket, mert nem akartam tönkretenni a testem. Alapelvem az elejétől kezdve, hogy ha kevesebb kalória megy be, mint ki, akkor az fogyást eredményez. Tehát vagy a bevitelen vagy a kalória-felhasználáson kell módosítani, ha fogyni szeretne valaki.
Mennyiben változtatta meg az életedet az életmód?
Az életem nagyon megváltozott. Eltűntek a kisebbségi komplexusok, magabiztosabb lettem, és megtanultam bízni önmagamban. De ugyanakkor sokkal keményebb és ridegebb is lettem, mert már tudom, mire vagyok képes saját erőmből. Az evéshez fűződő viszonyom is átalakult, számomra már nem központi téma, leszoktam a kényszerevésről. Ma is megeszem azokat az ételeket, amiket régen, csak sokkal több zöld fűszert használok. Távlati terv a kondíció megtartása, és azon túl, hogy nekem sikerült, ha valakit motiválni tudok, az már pluszeredmény, mert én sem vagyok csodabogár, ha én meg tudtam csinálni, akkor bárkinek sikerülhet. Minden fejben dől el! És láss csodát, akik 18 évesen azt mondták a 70 kilómra, hogy fogynom kellene egy keveset, a mostani 70 kilómra azon aggódnak, hogy eszem-e eleget. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy vajon ki változott meg: ők vagy én?