Eszternek két lánya van. Azt mondja, nem betegesek a gyerekek. Van egy nagyon kedves és lelkiismeretes háziorvosuk, akiben bíznak, és ha bármi gondjuk van, hozzá fordulnak. Ám a szakrendelők kapcsán már nincsenek jó tapasztalatai. A fogászatról nem is beszélve. A körzetileg illetékes fogorvosnál egyszer jártak, akkor is azért, mert este megfájdult a nagyobbik lány foga, és reggel ott kezdték a napot. Majdnem 2 órát vártak arra, hogy bejussanak. Az orvos megnézte a gyerek fogait, és mivel akkor éppen nem fájt neki, másfél hónap múlva fogadta volna őket. Még aznap elmentek egy magánorvoshoz, azóta is hozzá járnak: – Tudom, hogy sokan azt hiszik, manapság luxus magánorvoshoz járni, de én nem így látom. Spórolok, amin tudok, de azt a sok stresszt, amit így megspórolok, nem lehet megfizetni.
– Kötöttem egy egészségpénztári szerződést, annak a számlájával gazdálkodom elsősorban: mivel a költségek 20 százalékát adó-visszatérítésként megkapjuk, jól járunk vele. Szerencsére nem sokszor kell orvoshoz fordulnunk, nem megy a családi költségvetés kárára a gyógyulás. A gyerekek szokták tőlem kérdezni, hogy nekünk miért nem jó a városi fogorvos. Erre mindig azt mondom, jó lenne, ha időben jutnánk be hozzá, és ha nem érezném úgy, mikor ott vagyunk, hogy kegyet gyakorol, mert betömi a fogam, az égvilágon semmi gondom nem volna vele.
– Azt hiszem, a nagyobb lányommal esett meg egyszer, hogy nagy fájdalmai voltak, a hasa görcsölt. Magam sem tudtam, mentőt hívjak, a háziorvosnak szóljak, vagy rohanjunk be a kórházba. Végül hívtam a háziorvosunkat, de ő nem vette fel. A férjem a neten keresett egy nőgyógyászt, aki épp akkor rendelt, persze magánban. Felhívtuk gyorsan, autóba vágtuk magunkat. A doki megvizsgálta a gyerekem, megnézte ultrahangon, megnyugtatott, hogy nincs semmi baj, és kedves volt. Ez akkoriban 7 ezer forintunkba került, de minden pénzt megért. Az is biztos viszont, hogy a háziorvosunkat semmi pénzért nem cserélném el, jöhetne helyette bármilyen magándoki, akár ingyen is. Én azt mondom, mindenki úgy válassza meg az orvosait, ahogy a lelkiismerete diktálja. Én így teszek.
