„Az anyám mindig mondogatta, hogy ne szeressek olyat, ami nem tud viszontszeretni. Nem hallgattam rá. A betege vagyok a vásárlásnak amióta elváltam. Teljesen mindegy, mit vásárolok, leginkább online, a lényeg számomra az érzés, hogy valamit betettem a kosárba, ami megtetszett, és amivel jól járok. Talán ez a legfontosabb az egészben nekem, hogy mindig jól akarok járni, és erre hihetetlen összegeket dobok ki az ablakon.
Rendelem a teljesen felesleges cuccokat, kütyüket, ruhákat, csak mert épp árleszállítás van, vagy mert pont akkor ingyenes a kiszállítás. Nincs szükségem pedig rá, mégis megteszem.
Oda vezetem vissza, hogy elváltam. Húszévesen mentem hozzá az exférjemhez, azt gondoltam, el van rendezve az életem, nekem már megvan az utam, jöjjenek a gyerekek, lesz szép ház, kutya és kert, mellette majd dolgozgatok valamit és boldog leszek. Nem így lett. Házat vettünk ugyan, de rengeteg hitelt is a nyakunkba raktunk mellé, kutya is van, de a gyerek nem akart összejönni. Öt éven keresztül próbálkoztunk, négyszer vetéltem el, háromszor mentünk beültetésre, sikertelenül.
Mindez persze iszonyatosan sok pénzt emésztett fel, a férjem belegebedt a munkába, hogy előteremtse az életünkhöz szükséges összeget. Eltávolodtunk egymástól. Engem csak az érdekelt, hogy miért nem lehet gyerekünk, ő pedig belefáradt, hogy velem és a létfenntartásért küzdjön. Hat évig voltunk házasok, végül szétköltöztünk.
Részlet az Egy boltkóros naplója című filmből
Azt hiszem, keletkezett bennem egy olyan űr, amit most a vásárlással próbálok kitölteni.
Talán azért pont ezzel, mert tudom, hogy minden más addikció mennyire veszélyes. Még talán ezzel ártok a legkevésbé magamnak és a környezetemnek. Simán tudnék egyfolytában enni vagy piálni, de nem akarok elhízni és nem akarok lezülleni. Így maradt a vásárlás, mint kisebbik rossz.
Nem emlékszem, hol volt az a pont, amikor már függőséggé vált. Egyszerűen csak kényszert érzek arra, hogy mindennap vegyek valamit, ami értem van, ami az enyém, amivel azt érezhetem, hogy kézben tartom az életemet. Vannak olyan napok, amikor meg sem nézem, mit veszek. Ilyenkor eleve úgy ébredek fel, hogy magányos vagyok és elveszett. Még az sem érdekel, hogy akciós legyen, csak pakolom be az online kosárba, amit megkívánok. Sokszor annyi helyről rendelek, hogy már azt sem tudom, mit hoz a futár, amikor kinyitom a csomagot, akkor ébredek rá, hogy tényleg, ilyet is rendeltem, mintha nem is én lettem volna.
Nem jó állapot. Az a szerencsém, hogy eddig tudtam fedezni a vásárlásokat, és hitelbe nem vertem magam miattuk. Ennyi józan eszem maradt még, hogy csak addig vásárlok, amíg van rá pénzem. De gyötrődöm tőle, és szégyellem, hogy ennyire belecsúsztam. Szeretnék változtatni rajta, szeretném, ha normálisan tudnám az érzelmeimet, magányomat kezelni, csak még nem tudom, hogyan. Egyelőre az a célom, hogy egy teljes hétig ne rendeljek semmit. Egy nap már sikerült.”
