“Szerettem a terhességeimet”

Anna máig csodálkozik azon, hogy milyen hamar összejött nekik a baba: – Így utólag egyértelmű, hogy az első próbálkozásunk alkalmával estem teherbe. Őszintén szólva sokáig nem is hittem el, hogy tényleg megfogantam. Amikor késett a menstruációm két napot, a férjem viccesen megjegyezte, hogy biztosan babát várok. Jó poénnak tűnt, álmaimban sem gondoltam, hogy tényleg így van. Aztán még két napig nem jött meg és kezdtem megijedni, hogy valami baj van. Végül vettem egy tesztet és megcsináltam. Mivel nem sok esélyt láttam arra, hogy pozitív lesz, nem vártam a férjemre. Pedig kellett volna. Mindig úgy képzeltem, hogy majd együtt éljük át azt a várakozást. Hát nem úgy lett. Bőgve hívtam fel, azt hitte baj van. Pedig csak örültem. Hogy mi változott utána? Szinte semmi. Mivel készültem a terhességre, igazából már fél évvel a fogantatás előtt életmódot váltottam és pár hónappal korábban magzatvédő vitamint is szedni kezdtem. Az öröm lett nagy és a várakozás.

Évi két gyerek kapcsán mondja el a tapasztalatait: – A mi történetünk azért hétköznapi, mert minden úgy zajlott a terhességeim kapcsán, mint ahogy a statisztikák írják. Az elsőnél négy hónap próbálkozás után megfogant a lányunk. A fiunknál fél évet kellett várnunk a jó hírre. A két terhességem között az alapvető különbség az volt, hogy az elsőnél nem szedtem magzatvédő vitamint egyáltalán, a másodiknál már a babatervezés időszakában is szedtem, amikor elkezdtünk próbálkozni és egészen a szoptatásig azzal pótoltam a testem szükségleteit. Nagyobb biztonságban éreztem így a babámat is, és magamat is. Amúgy szinte hasonlóan zajlott minden, még a szülések is: tudom, hogy szerencsés vagyok, de 2-3 óránál egyik gyerekemmel sem vajúdtam tovább. Szerettem a terhességeimet, de tudom, vannak, akiknek nem ilyen könnyű és zökkenőmentes ez az állapot.

Zita nemrég szült, frissek az élményei: – Mi még nem készültünk arra, hogy szülők leszünk, ám mivel évek óta együtt éltünk és össze is akartunk házasodni, örültünk a babának. Én tudtam meg először egy nőgyógyászati vizsgálaton. Valójában sokkolt a hír, magam sem tudtam, mit kezdjek vele. Gyorsan felhívtam a párom, aki így utólag mondva jó, hogy nem vette fel akkor telefont. Mikor visszahívott, már nem mondtam el neki, inkább este leptem meg. Egy apró baba zoknit vettem, semleges színűt és elrejtettem az ágyba a párnájára. Alig vártam, hogy aludni menjünk. Azt az arcot látni kellett volna. Együtt sírtunk később. A terhességemmel minden rendben ment, leszámítva az émelygést. Magzatvédőt szedtem végig, és szedek most is a szoptatás miatt. Nagyon boldogok vagyunk.