„Amikor véletlenül meglátom a tükörképem, sokszor fel sem ismerem magam”

Elek Dóra | 2017. December 21.
Beatrix számára egy plátói szerelem adta meg a kezdőlöketet az életmódváltáshoz. A fiatal nő 110 kiló is volt, most pedig 67, és szuperebb formában van, mint bármikor. A világ kinyílt számára, magabiztosabb, energikusabb. Beatrix egy kirakatban tükröződve néha saját alakján is elcsodálkozik. Ismerjétek meg az ő sikersztoriját!

Hogy került rád a felesleg?

10-12 éves koromban kezdődött az egész, előtte nem voltam molett gyerek. Jött a pubertás és vele együtt a fölösleges kilók. Nem sportoltam, egészségtelenül étkeztem, például reggelire két hamburgert ettem, sokat nassoltam. A szüleim nem szóltak, nem mondtak rá semmit, mostanában meg is kérdeztem anyukámat, hogy miért nem figyelmeztetett akkor. Kiderült, hogy ő többször is szólt, de mindig elkezdtem hisztizni, hogy „miért, sajnálod tőlem?”. Nem akartak megbántani, nem akartak rosszat, jót se tettek vele, de természetesen nem az ő hibájuk. Otthon a tipikus magyar étkezési szokásokat folytattuk, jó sok zsírral, sok fűszerrel főztünk. Jöttek a kilók, a tesiórákat mindig ellógtam, vagy felmentést kértem, ha futni kellett, inkább csak sétálgattam.

Kamaszként nem zavart ez a felesleg?

Mire középiskolába kerültem, 70 kiló körül voltam, mire végeztem a gimivel, 90 kiló fölött jártam. Nem zavart annyira, de amikor elmentem ruhát venni, láttam, hogy egyre nagyobb méretű kell. Nem érdekelt, vagyis most már inkább azt mondom, hogy jól esett nem venni tudomást róla. Egyetemre kerültem, ahol folytatódott a gyorsétkezés, egészségtelen élet.

Sosem próbáltál meg leadni ezekből a plusz kilókból?

Sokszor elkezdtem fogyókúrázgatni, de ezek inkább időszakosak voltak, pár hétig tartottak. Mindenféle csodadiétákba kezdtem bele, arra emlékszem, hogy ezek alatt mindig éhes voltam, és másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy ha vége lesz, akkor mit fogok enni. Próbálkoztam, de ezeket a drasztikus diétákat sosem bírtam 2 hétnél tovább. Rám jött egy falási roham, jól bezabáltam, aztán azt mondogattam magamnak, hogy jó vagyok így, akinek meg nem tetszem, ne nézzen rám, engem nem érdekel, ez amúgy is genetikus. Csak a kifogásokat kerestem.

Mikor jött a nagy felismerés?

Körülbelül 3 éve, 30 évesen vágtam bele. Szerelmes lettem az egyik kollégámba, akivel a mai napig jóban vagyunk, de én többet szerettem volna, és azt gondoltam, hogy biztosan a túlsúlyom miatt nem szeret viszont. Ő sportos, vékony, úgy gondoltam, hogy nekem is tennem kell valamit az ügyért. Ezért kezdtem bele, de eleinte úgy voltam vele, hogy úgysem fog sikerülni a dolog, most sem.

Miben volt ez a diéta más, mint az addigi próbálkozások?

Szépen fokozatosan kezdtem bele, eleinte nem iktattam ki semmit, csak megfeleztem az adagokat. Mindent ettem ugyanúgy az első 2-3 hétben, csak mindenből fele adagot szedtem ki. Vettem egy mérleget, ami sokat jelentett, mert így láttam, hogy elindult a fogyás. A változást hónapokig nem lehetett rajtam látni, mert annyira nagy volt a súlyfelesleg, hogy se a ruháimon, se rajtam nem látszott. Viszont a mérlegen láttam, hogy könnyebb vagyok. Eleinte gyorsan ment, heti 2-3 kiló is lement, aztán ahogy csökkent a súlyfelesleg, a fogyás üteme is lassult.

Időközben pedig elkezdtem kiiktatni a cukros dolgokat, később a fehérlisztet és a zsírosabb húsokat is száműztem az étrendemből. Annyiban volt nehéz, hogy én akkoriban még a nővéreméknél laktam, akik ették a pörköltet, pizzát, én pedig a sarokban majszolgattam a rozskenyeret, salátát. 2-3 hónapba beletelt, míg kialakult és hozzászoktam az új étrendhez, már egyáltalán nem hiányoznak a régi ételek. Ha most eszem valami olyasmit, amiben cukor van, mindig azt érzem, hogy milyen töményen édes, míg mások mondják, hogy még bőven mehetett volna bele cukor. Átalakult az ízlésem.

Hogyan néz ki a napi étrended?

Igyekszem naponta többször enni, 5-6 alkalommal, de mindig inkább keveset. Reggelire zabkását, tojást vagy rozskenyeres bundás kenyeret eszem. Tízóraira pedig valami gyümölcsöt, almát, ha szezonja van, epret eszem. Ebédre általában főzni szoktam valami csirkehúst rizzsel, salátával, kuszkusszal vagy bulgurral. Az uzsonna változó, általában egy fehérjeturmix. Vacsorára saláta, tojás vagy túró, próbálok valami könnyűt enni. Kivéve, amikor éjszakás vagyok, mert akkor megfordul az egész, akkor este szoktam reggelizni. Elég nehéz, az átállás, ilyenkor reggel fél 7 körül fekszem le, de 2-3 óra alvás után felkelek enni valamit, mert éhes leszek, és utána alszom még.

A sport mikor jött a képbe?

Egy műanyag elemeket gyártó cégnél vagyok minőségellenőr. Nagyrészt irodai munkát végzek, már csak ezért is muszáj valamit sportolnom. Körülbelül két hónappal a változások megkezdése után, 2015 augusztusában nekiálltam egy szobabiciklin edzeni. Odaállítottam a tévé elé a bringát, néztem valami filmet vagy sorozatot, miközben 30-60 percet tekertem. Később vettem egy taposógépet, azzal is elkezdtem edzeni. Emlékszem, amikor először tapostam, 5 perc után majdnem leszédültem, minden bajom volt, annyira nehéznek éreztem. Most, amikor legutóbb edzettem rajta, simán ment a 60 perc is minden gond nélkül. Azt is odaállítottam a tévé elé, úgy edzettem. Idén július óta pedig edzőterembe járok heti 3-4 alkalommal 2-3 órát. 4 havonta konzultálok a személyi edzőmmel, kapok új edzéstervek és az alapján már egyedül végig tudom csinálni az edzéseket.

Hol tartasz most?

Most 67 kg körül vagyok. Szeretnék még egy keveset fogyni, mert tavaly ilyenkor 63 kiló voltam. Elég erős dohányos voltam, de sikerült abbahagynom, mert rájöttem, hogy egészségtelen, drága és büdös. Viszont így folyamatos nassolási kényszerem van, amit igyekszem egészségesen megoldani, de akkor is többet eszem, mint kellene. Most emiatt egy pár kiló visszajött, azt szeretném leadni. Nehéz volt letenni a cigit, de szerencsére sikerült. A családban sok a beteg – magas vérnyomás, szívbetegség – én próbálok egészségesen élni.

Amikor rajtad volt az a sok felesleges kiló, nálad is jelentkeztek egészségi problémák?

A koleszterinszintem, vérnyomásom is mindig nagyon alacsony volt, már-már kórosan. Az orvosok meg is voltak lepődve rajta, hogy 110 kilósan is milyen alacsonyak az értékeim. A múlt héten pont volt az edzőteremben egy felmérésem, és a vérnyomásom most már normális szinten mozog, 130/60 volt, előtte pedig 100/60 környékén volt mindig.

Miben változtatott meg a fogyás?

Most nagyon jól érzem magam, sokat változtam lélekben is, nagyon pozitív ez a változás. Nem csak külsőleg, de belsőleg is tetszem így magamnak. Sokkal magabiztosabb lettem a fogyás által. Régebben nem kötöttem új barátságokat, félénk voltam, ha 3 éve nem jönnek oda a kollégák, talán soha nem barátkozunk össze. Most sokkal felszabadultabb, nyitottabb vagyok, jobb a közérzetem. Már nem okoz gondot, ha fel kell menni a negyedikre lépcsőn, régebben az első emelet után meg kellett pihennem.

A környezeted mit szól a változáshoz?

A szüleim nagyon féltenek még, de mondom nekik, hogy érzem, hogy mi a jó nekem, meddig mehetek el. Sokan fel sem ismernek, ha hazamegyek a szüleimhez, a szomszédok meg is kérdezik, hogy hol hagytad a másik feled? Vicces, hogy amikor nem figyelek oda, csak megyek az utcán, és a kirakatban véletlenül meglátom a tükörképem, hirtelen nem ismerem fel magam. Átsuhan a fejemen, hogy „jaj, ki ez?”, aztán elmosolyodok, hogy ja, én.

A fogyás során soha nem volt gond a motiváció fenntartása?

Meglepő, hogy nálam soha nem volt olyan, hogy elbizonytalanodtam volna. Amikor elkezdtem, szinte egyből láttam, hogy mennek le a kilók, egyre jobban belelkesültem és mindig jobban tuningolt, hogy mennyit fogytam. Egy pillanatra sem inogtam meg, megállni se állt meg a fogyás, de én hetente csak egyszer mérem magam. Most, amikor visszajött egy pár kiló, az egy kicsit rosszul esett, de tudom, hogy ha egyszer már sikerült, újra fog sikerülni. Most már szoktam olyat csinálni, hogy megengedek magamnak havi szinten egy-egy csalást. De régebben nem, mert tudtam, hogy ha akkor félreeszem, nem tudok majd leállni. Kellett egy kis idő, amíg megtanultam magam kontrollálni. Azt biztosan tudom, hogy nem szeretnék megint úgy kinézni, mint régen, nem szeretnék újra elhízni.

Mit tanácsolnál azoknak, akik most szeretnének belevágni az életmódváltásba?

Ismerősök és ismeretlenek is szoktak írni. Nem vagyok sem táplálkozási tanácsadó, sem edző, nem értek hozzá, nem szeretnék senkinek rossz tanácsot adni. Amit szoktam javasolni, hogy találjanak valami motivációt, ami mellett ki tudnak tartani, és ne a drasztikus megoldásokban bízzanak, hanem szépen fokozatosan álljanak át. Attól pedig nem szabad megijedni, ha megáll a fogyás, visszajön egy pár kiló. Sokan akkor is feladják – mint én régen – ha becsúszik egy pizza vagy édesség, de sosem szabad feladni. Ha egyszer elbukik az ember, fel kell állni és menni kell tovább. Aki igazán akarja, az nem adja föl.

Exit mobile version