Nincs jó, és nincs rossz választás
Amikor válaszúthoz érkezünk, kulcsfontosságú tisztán látni magunk előtt a lehetőségeinket. Ha hasonló helyzetben lennél, mint én majdnem két éve, tudd, hogy a lehetséges végigmenetelek őszinte elfogadása a kulcsa egy ilyen helyzetnek. Sokan azért nem mernek választani, mert a tökéletes döntést akarják meghozni, és félnek attól, hogy rosszul választanak. Pedig nincs jó vagy rossz választás, „csak” választás van.
A menjek vagy maradjak helyzetek sarkalatos kérdése az, hogy merjük-e vállalni a bizonytalanságot. Hogy merjük-e a választásainkat tényleg csak a saját szívünkre, érzékelésünkre hallgatva, az önmagunkba és az Univerzumba vetett hittel meghozni. Hogy ha választani kell két kapcsolat között, akkor akár átmenetileg bevállaljuk-e az egyedüllétet.
A biztonság és a tökéletesség illúzió
Sokan nem merik. Sokan azt várják, majd akkor lépnek, hogyha a „biztosba” léphetnek. Ha minden tökéletesen a helyére kerül, ha „eljön az ideje”, vagy ha „majd meg kell történjen, meg fog”. Csak úgy, mintegy magától, a felelősséget az Univerzumra vagy másra hárítva. Pedig a választásainkkal teremtjük az életünket. Így könnyen eltelik egy hét, hónap vagy év, és nem változik semmi. Mert nem biztos, hogy van tökéletes időpont.
Azt érezhetjük, hogy most van itt az idő meglépni valamit. De az korántsem biztos, hogy a tökéletes időpont lesz. Kevésszer és keveseknek adatik meg az a luxus, hogy belehelyezkedhetnek a tökéletes időpontba vagy helyzetbe. Mert az út talán pont arról szól, hogy elengedjük a tökéletesség és a biztonság iránti illúzióinkat, és beleálljunk a választásainkba, akkor is, ha semmi nem tökéletes.
Mersz-e önmagadért választani?
Például ha semmi nem tökéletes, sem mi magunk, sem a másik, sem a helyzet. Mégis választunk. Választunk egy élhetőbb, emberibb, szeretettelibb, nagyszerűbb, teljesebb életet. Választunk önmagunkért, a másikért, a világért. És olykor kell is az, hogy ne rögtön egyik kapcsolatból lépjünk a másikba. Kell a tisztulás, az önmagam, a céljaim, vágyaim és a működésem megismerése. Milyen tanulságot tudok levonni az eddig megélt kapcsolataimból, vajon mire mutattak rá, valójában mit szeretnék?
Mi működik nekem, mi nem? Kiállok-e magamért? Kötök-e olyan kompromisszumokat, amelyekkel szinte folyamatosan feladom magamat? Alárendelődöm-e a kapcsolataimban? Vagy a másik végletként, vajon mennyire próbálok irányítani, mennyire mozgatnak az elvárások, mennyire próbálom dominálni a kapcsolatot? Nőként mit jelent számomra nőnek lenni, és milyen férfi minőség mellett tudom megélni igazán önmagam és a nőiségemet?
Az egyedüllét áldása
Ha az egyedüllétet nem valamiféle szükséges rossznak, hanem áldásnak éled meg, azzá válik számodra. Csak képzeld el, hogy te vagy a világ legszebb és legkülönlegesebb ajándéka valaki számára. Valaki számára, akit akár ismersz, akár még nem. De – azt szoktam mondani – csak egyetlen embernek kell élnie a Földön, akinek az az ajándék vagy, amire egész életében vágyott.
Vajon hogyan készülne a lelked a vele való találkozásra? Hogy adnád magad át neki? Hogyan tudsz feltöltődni, miben tudsz megváltozni, mit tudsz elhagyni, ami már nem szolgál sem téged, sem a jövőbeli kapcsolatodat? Az egyedüllét ideje igenis lehet a felkészülés ideje. A felkészülés ideje arra, hogy amikor itt az idő rá, már könnyedén, örömmel és ragyogva fogadd be te is életed legszebb ajándékát.
